A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. augusztus 25., szerda
Úgy búcsúzóm a múltamtól mint a lemenő nap egy-egy naptól. Úgy várom a holnapot mint az újnak fel kelendően minden reggel. Úgy félek a jövőmtől hogy sejtelmem sincs mi vár rám. Úgy vágyom már rád mint a hold várja kedvesét az éjen át. Úgy fel adnám már az életet hogy végre vége legyen úgy hagynám hogy el vigyen egy angyal ki az éjben jön el s rám talál úgy élném az életem hogy soha semmi sem fáj. Úgy álmodnék örkön-öröké hogy többet soha fel sem ébrednék. Úgy eldobnám magamtól az éltetett néha mindent fel adva s nem harcolni többé.Úgy feküdnék lent a földön mint akit egy életre törnek össze. Úgy meg forgatnám a tőrt a szívemben de meg teszik ezt más helyettem. Úgy el fogyott az erőm hogy abba hiba nincsen . Úgy lennék egy kókadt kis rózsa kit mégsem tipornak el soha. Úgy lennék magas büszke hegy ki az égbe mered.Úgy kiáltanék az éjbe bele. Úgy élném életem hogy soha senki ne tudja meg. Úgy fázom már az éjben bent hogy rögtön meg fagy a szívem oda bent. Úgy sírnék egy egész éjjelen hogy senki sem hallja meg mit éneklek. Úgy gördülnek a könny cseppek mint a Patakba folyó víz zuhatag. Úgy szeretnék szerelmesnek lenni kár hogy többet nem leszek az sohasem . Rózsa el hervadttmondhatni meg halt többet nem éled fel. Túl nagy volt a csapás a fájdalom többől kivágtak belőle minden érzelmet. El rontották a világát búcsúzók tőled így hát én is s többet nem akarlak látni sem hallani sem rólad ez vagy te egy üres illúzió. Több nem is voltál s nem is leszel s tud az a legszebb hogy nem is kellesz így már nekem. Mert túl sok más bajom van amivel törődnöm kell ha akarok ha nem. Kicsit sok volt s nem azért akadtam ki mert ki léptem azon túl tettem már magam nem itt van a Bajok. Egyszerűen rossz látni amikor olyan emberek őrlődnek fel mellettem a bajaikban akik nem ezt érdemlik s te nem tudsz mást tenni csak csendben hallgatni aztán el vonulni a világ elől s csendesen tele sírni a párnádat. Majd újra Talpra állni s mutatni igen erős vagy lehetsz a támasza. De belül érzed szépen lassan te is fel örlödsz szépen lassan te is össze roppansz a gondok allat. De nem baj mert tudod az a jó ha te itt vagy támasznak mert ez ad neked erőt. Az add igazán erőt ha segíthetek más embereknek ha adhatok magamból egy darabot mindenkinek. Nem kérek semmit cserébe egyszerűen csak fel tölt az ha az lehetek akinek születem. Ha segíthetek az emberkének.S ezzel is el terelem a gondolataimat az én bajaimról amik ezekhez képest semmiségek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése