A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. augusztus 22., vasárnap
Tegnap nem mentem koncertre végül mert pont amikor indultam volna ki tört belőlem a síró görcs kb 10 percenként tört rám. Ez való színleg annak is a jele volt h hulla fáradt voltam már ki merült idegileg is s fizikailag is. Most kicsit jobban érzem magam már. Jót tett ez a tegnapi nap. El kezdtem készülni a fel vételire is. S sok minden mást is le zártam magamban. Illetve el kezdtem le zárni. Ennek annyi az oka h bele fáradtam abba hogy folyton én szívok mindig én vagyok az akiről azt gondolják h várok vagy nem is tudom nem nekem sincs időm s pótlék sem akarok lenni senkinél sem. Se a ló helyetti Szamár sem. De aminek örülök az az hogy az 5 évvel ez előtti dolgot le zártam végleg s ez nagyon jó érzés. Félig meddig fel szabadultam. De még mindig kicsit rossz túl sok minden jött össze de majd át megy tudom én csak sok volt ez most nekem kicsit. Na mindegy legyünk pozitívak s koncentráljunk a jövőre mert minden rendben lesz : ) Mert minek meg érdemli a boldogságot s azt hogy a dolgaik jól alakuljanak : )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése