Az égen át halat egy csík húzó repcsi az ég szikrázó kék színében ott hagyva egy szép fehér csíkot. Csendben s észre vétlenül siklott át az égen titokban talán senki sem látta rajtam kívül csak azok az emberek akik éppen az eget kémlelték. Szeretem az égre szegezni a tekintetemet szeretem a kéményeket amiket látok az ablakomból szeretek itt lakni s nem akarok el menni. Nyugalom van s béke imádom a vadszőlőt a mely be futotta az am úgy kopár falait a háznak. Olyan mint egy elvarázsolt kastély.Most éppen halk Evenecence dallam cseng a fülemben s hallatszóik a gépem hangfalából. Imádom ezt a gépet nagyon szeretne így ahogy van a be tört kép ernyőjével együtt nekem így teljes hogy mert nem tökéletes .Mindig az volt az álmom hogy énekeljek meg is valósítottam ezt félig meddig demst megint meg ijedtem s nem merek énekelni. Ez a rém ciki mert egy hét múlva fel vételi s bizony kellene énekelni mert be akarok jutni. De nem csak álmodozni kell róla a dolgokért tenni is kell. Igen ezt nevezik a valóságnak de az ember olykor fél hogy csalódást okoz. Én leg főképpen attól tartok h magamnak okozok de bízok benne hogy nem. Am úgy már jobban vagyok. De ez igen csak hullámzó az élet egy hullám vasút egyszer fent egyszer lent. Most a horosz kopom azt jósolta hogy szerencsésen alakulnak a dolgaim az életben hát ideje is lenne am úgy.