A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. július 7., szerda
Aki át bőgi a fél éjszakát az ne csodálkozzon ha reggel úgy ébred fel hogy szörnyen fest s ettől még jobban ki akad. De legalább jobb könnyebb egy kicsivel bár nem oldott meg semmi de legalább ki sírtam magam s könnyebb. Jó is lenne ha az életem tündérmese lenne. A vége még lehet az mert nem tudhatom mit hoz nekem az élet. Elég nehéz ugye a suli miatt is egyszerűen nem tudom tudom hogy jól döntöttem de még is nagyon nehéz el szakadni. S az utóbbi időben annyi embert veszítettem el hogy meg sem tudom számolni szóval sok minden volt. S néha nehéz egyedül ki mászni egy gödörből de meg van a fény az alagút végén. Csak ez a nyár szar most. S az egyetlen nyalási lehetőségem is el van szúrva. Majd hétvégén csapok egy jó kis bulit s minden rendben lesz : ) Na persze nem szerintem könyvet fogok olvasni meg dvd-ket nézek meg még ami jön.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Dràga Zsòka,
ne sìrj:((( a nyarad meg szèp lesz:)
Hála neked már egyébként sokkal jobb a kedvem s ezt is neked köszönhetem. Meg Csacsának is nagyon jó volt ez a nap.
Köszönöm meg a meg hívást is Triesztbe : )
Megjegyzés küldése