Már bele fáradtam úgy az egész éltebbe néha végig aludnék egy egész napot s soha fel nem kelnék. El képzeltem milyen jó lenne ha csak egy nap el telhetne úgy hogy nincsen semmi baj . Hogy minden rendben van. Bár így lenne de ez most bennem nincsen rendben s nem is tudok erről beszélni. Egyszerűen nem megy.Megint be építettem magam a tornyomba. Most legalább is egy bazi nagy torony tetejében egy elvarázsolt kastélyban ez két esélyes torony vagy ugrok s lesz ki el kap. Vagy bent rekedek örökre . S senki nem kap el vagy zuhanok a messzeségbe. Nem tudom egyelőre megyek s alszok egy nagyot a tornyomban. Vagy is csak az ágyamban s igyekszem nem borús lenni. Hanem vidám mosolyogni kell mert mosolyogni jó dolog s az hogy éppen mi zajlik le bennem senkit sem érdekel. Mert az a lényeg hogy én segíthessek az embereknek hogy adhassak. Ez egy részt engem is boldoggá tesz mert el vonom a figyelmememet a saját hülyeségeimről. Más részt hasznos is vagyok. Meg adni jó dolog. Mindenkinek tanácsolom hogy adjon nem csak tárgyakat de érzéseket is lehet s annak sokkal nagyobb az ereje mint egy tárgynak. Na én megyek most.