Énekelni szeretnék. De sajnos tanulnom kell Politikatudományt. De már elegem van belőle de nagyon igazábból úgy érzem semmit sem értek belőle de olykor meg azt hiszem hogy megy s tudom s amikor vissza kérdezem magamttól le blokolok.Nem hittem volna hogy ennyire nehezen fogom ezt kezelni pedig igyekszem jól mármint azt mondogatom hogy hát ez érdekes stb de hát nem tudom be csapni magam. Hoztam egy döntést a szini sulival kapcsolatosan. Ami szomórú de tudom hogy meg kell tennem. Ez az útólsó nyaram ezt a címet adhatnám egy új regényemnek is na milyen 5 let? Persze nem de még is élni kell s cselekedni s ez most nem jó ezért kell beszélni s lépni. Ezt teszem.Akit bővebben érdekel mirről van szó azzal majd meg vitataom levélbben vagy vala hogy de nem akarom ide írni mert tul képpen még semmi sem biztos. Na majd el válik Istenre bízom a sorosomat s a döntéseket is azaz tudom hogy én döntötök deő suggalja felém hogy merre kell menjek s mit kell cselekednem tudom. Megint szív kontra ész. Szív mert az súgja az igazat ész merr racionális s illúzió mentes. De ha össze gyűrőd ezt a ketőtő meg van az aranya közép útad hiszen akor kettő eggyütt dönt. Na de most aholnapi vizsga dönt hogy nem folytathatom az elmélkedésemet mert tanulnom kell hiszen már csak kettő s végre szabad vagyok jön a nyár s pihenés jönek a tervek meg valósítása s jön sok új kaland s új élmény új érzések. Nem engedem hogy akadjájok áljanak az álmaim elé szépen el fogom őket görgetni olyan leszek mint régen bárot s talpra eset kis korombban sose okozott gondot énekelni mások elött hátideje ezt le győzni mos tis hiszen lassan 10 éve éneklek. S nem hagyom magam le győzni s meg ragadok minden új lehetőséget hogy tovább jussak s mehesek az álmaim felé. Nem csak zenérről van szó másról is ott is hagyni fogom hogy sodorjon az ár s bárot leszek. Mert bátraké a szerencse. Smert én nem ez a félek nyuszi típús vagyok mert sose voltam az aki be ijedt a saját árnyékáttól hát most sem leszek az ami új az nem feltétlenül rossz. Az eleje nehéz de a vége mindig jó hiszen meg tudom állni a helyem az életbben. Az akadájokat le kel győzni mert ha meg torpanunk nemis élünk mert akkor csak félünk s a saját korlátainkközé vagyunk be szórítva ez az amit én nem akarok többet a saját félelmeimbben élni. A saját korlátaimat bizonygatni amikor midneki hisz bennem anyukám,apukám,nővérem,barátaim.Mindneki aki hallot azt ami bennem van akiismeri a lelkem. Mindkei tudja mire vagyok képes.Csak egy valaki nem s az én vagyok egyszerűen meg ijedek pedig tudom hogy mit kell tennem de félekki adni magam talán azért mert félek attól higy mi történik ha nem sikerül? Mi történik ha csalódók? Na igen talán ezeket akérdéseket kéne el felejtenem s végre el hinnem hogy van vonzás törvénye s fel fognom hogy miden oké velem s ha van tehteségem kamatoztassam ha kapok jeleket vegyem észre s felejek rá s ne torpanjak meg mert nem szabad soha .Vissza kell szereznem a régi énemet azt a bátorságot ami akkor volt nekem mert bennem van nem ilyen nyúl béla vagyok. Csak túl sok volt a csalódás s túl sokszort típortak el s horak le hogy rossz az amit csinálok . S ezért el felejtetem hogy nincs igazuk. S azt is hogy csalódás az élettel eggyütt jár s hogy acsalódásokbból nyerünk erőt s tapasztalatott. S ezekbből meg tnauljukkezelni a porblémáinkat sőt ön magunkat is jobban meg ismerjük. Na demost tényleg megyek mert negyed hét van s még vanmit be seggelni. Ja s ki jön el velem holnap vizsgázni?????? Kéne egy szerencsét hózzó emberke.