Elég rég nem írtam blogot mert egyszerűen el akadtak a szavak nem jöttek. Tegnap este le mentünk tesómmal Duna partra ami most meg van áradva. Elég nagyot sétáltunk aztán út kőzbben segítettünk egy fiúnak haza menni aki csípő ficammal született. Először azt hittem hogy kamuzik meg hogy csak át akar rázni minket sstb de ki derült hogy nem s tényleg van otthona s a fő nénit várja. Ez jó érzés volt hogy segítettünk neki s egyben nagyon szomorú is lettem. Mert éppen azt ecseteltem tesómnak hogy milyen egyedül érzem magam s bele gondoltam a srác helyzetébe hogy neki nem igen lesz olyan társa aki el fogadja olyannak amilyen aki a gondját tudná viselni aki nem lesz vele elő ítéletes mert nem csak testileg nem volt százas de agyilag is volt egy kisebb be ütése. Szóval Alapból össze szégyellhetem magam hogy ilyen önző vagyok s folyton a saját nyűgjeimen nyafogok amikor az orrom előtt van a meg oldás csak egy kicsit bátrabbaknak kellene lennem. S a másik dolog meg az hogy nincsen velem semmi baj mert minden a helyén van. Csak az baj velem hogy nehezen nyílók meg s nem mindig tudom ki fejteni magam főleg nem írásban. De személyesen is meg esik hogy meg ilyedek de nem tudom hogy mitől s miért? Amikor fel találom magam szinte mindig minden helyzetben. A másik dolog meg az hogy nem tudom ki mutatni az érzelmeimet azaz nem merem mert van hogy majd ki ugrok a börömből olyan boldog vagyok de nem tudom ki mutatni vagy meg irni mert félek a reakcioktol mert nem tudom mert félek hogy ez baj ha én meg mutatom milyen vagyok valójában tudom hogy ez rossz logika hiszen pontosan ezzel szoktam el szúrni a dolgaimat túl magamba zárkózok s igen nehéz ezért a falat körülöttem le bontani mert az nehéz éneken is több mint fél évbbe telt hogy ezt le tudják bontani körülöttem s nem bántam meg hogy meg engedtem hogy be jöjjenek a Világomba. Csak egy kicsit bántam meg hogy őszinte legyek. A leg nehezebb dolog számomra bízni hogy tényleg én kellhetek valakinek úgy ahogy vagyok olyannak amilyen vagyok hogy tudom tényleg tetszek nem tudom ennek mi az oka mert nem ért olyan mérhetetlenül nagy csalódás amit ne tudtam volna fel dolgozni mert most már el mondhatom tiszta szívemből hogy teljes mértékben le zártam a múltamat s csak előre tekíntek s a vonzok.S haladok előre szépen lassan már csak a szív kontra ész történetét kell le győznöm. Hiszen Kövesd a szíved mert az élet csak egy út de a szíved tudja hol az út vége hiszen csak ott tud igazán meg piheni. Meg tud piheni ha le győződ az akadályokat amik elöted vannak ha Családod van barátaid tudsz szeretni nagyon szeretni ha van egy társad akit szintén tudsz szeretni. Én nagyon akarok szeretni a családomat s barátimat is nagyon nagyon szeretem. Sőt a cicámat is nagyon fontosak nekem. Nem tudom mi lenne velem nélkülük de az a furcsa hogy még is hiányzik egy társ. Ez folytonos nyafogás tudom szóval inkább most be is fejezem úgy is elég a sok sok hülyeségemből......