A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. május 2., vasárnap
Hm hát elégé ki vagyok most szomorú vagyok mert elgem van sok minden nincs a helyén s mindig ez van fel vértezem magam reményekkel lépek aztán mindig csak csalodok folyton hülyén érzem magam. De leglább tudom h ez nem rajtam múlik már. Kicsit más megint ki merűlt vagyok s a lehető leg rosszabb kor mivel itt a vizsga ídőszak s a fellépés is szóval azt hiszem a héten be iktatok egy pihenő napot h ki pihizem magam. Ja meg a héten felgogok énekelni a teasztar.hura is ma erőt vettem magamon hogy meg tegyem s végre el higgyem h igen is tudok énekelni sőt táncolni is s képes vagyok rá hogy meg csinájak bármijen nehéznek is tűnő fel adatot. Egyébként is minden emberben ott van a tehetség csak ki kell hozzni belőlük senki sem indult röktön a csúcsról mindekinek egy hosszú útta kellet be járnia hogy ott ragyoghasson az égen mint egy igazi csiallag. Egyébként meg próbálok nem izgulni sem nyugott leszek s ki egyen súlyozott végigi fogom mosolyogni az egészet s csnálni a dolgomat.Minden téren nem csak a musical sulibban de a Pestibben is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése