Most értem haza Vácról s őszinte leszek úgy mentem le h fel adom ha ma nem megy nem megyek többet. De gondolkoztam h nem adhtaom fel az első akadájnál nem tehetem meg azt hogy fel adom az álmomat igen is küzdenem kell ameddig csak tudok s ha annak sem lesz eredménye akkor váltani ilyen eggyszerű a dolog. Nekem sokat ad ez a hely mind a tanárok mind a csoport társaim mindenki sokat add nekem fontos nekem akkár ki akkár mit mond s akkár hogyan is akar rólam negatív képet festeni hát csalódni fog mrt nem adom fel ki tartó leszek s küzdök azért ami nekem jár!
Nem tehtem meg h fel adom mert csak s kizárólag magammal tolok ki azt meg nem szeretnék mert nem akarom el veszíteni a lelkemnek egy darabját. Mert bizony nekem az ének a tánc a zene a színház az a lelekem része fontos nagyon is s meg szakad a szívem ha ezt a darabot el veszík tőlem ezért volt a péntkei sírás is mert majdnem meg szakadt a szívem. Gyerek korom óta erre vágytam h ezt csináljam amióta meg születtem éneklek s be jutottam kaptam egy nagy pofont Pénteken de ezt fel is foghatom úgy is h talán rendbe tett egy kicsit de fájt is ugyan akkor s jól az eszembbe véstem azokat a mondatokat s igen is sokkal komolyabban fogom venni mert fontos. S erre akkor jöttem rá amikor meg let penditve h el is veszíthetem mert hogy sajnos bene van a paklibban minden . Na de ma egész jól ment a tánc csak nagyon stresszelek tőllek nem tudm miért de tiszta ideg vagyok. Kellene egy jó kis relax fürdő meg egy hát masszás is mert h tesomtól megint buktam a dolog mint mindig. Am úgy meg nem tudm hogy vagyok mert össze vissza vagyok most mindig máshol járnak a gondolataim nem tudm mit higgyek v mit tegyek nem tudom. Egyébként jól indult a nap azaz a vonatozás mert felső vezeték szakadás miatt a vonatom késett így én is de nem volt szerencsére nagy gond belőle. Nem is lesz gond mert csak pozítívan állok hozzá a dolgoktól már tudm mit akarok s ehez mérten fogok cselekedni is: )