A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2010. április 30., péntek
Este megyünk kerti partira már ha az lesz nem tudom mi lesz csak attól tartok hogy nem tudom na le mondtam kedvenc együttesem koncertjét emiatt. Pedig szívem oa húz hogy őszinte legyek. Alig vártam már hogy legyen mert tényleg imádom őket.De mind1 kezdek bele szokni hogy mostanság nemiden alakul úgy ahogyan azt én szeretném. Kicsit szomorkás a hangulatom takarítani kellene mert elég nagy a kupi meg össze rámólní amit vinni akarok. Amíóta haz jöttem Vácról szinte csak alszok tökre ki vagyok merülve idegileg is s fizikailag is sok minden van néha úgy érzem hogy túl sok minden. Jaj ma volt egy vicces dolog amikor mentem reggel a Nyugatibba nem vetem észre a táblát jó láttam h van de máskor mindig el fértem alatta így ma is be próbálkoztam csak hogy ma magas sarkú volt rajtam így le fejeltem a szentem körülöttem évő emberek egy hangú fel kiáltása a következő volt: Nem nem az hogy orvost orvost!! Vérzik a fejem nem is az h uh jól vagy? Nem is az h ne vigyelek el dokihoz nincs-e agy rázkódásod csak ennyi egy hangzóan: Húúúúúúúúú me úh meg juj ez biztos fájt. Igen fájt s azóta is fáj a fejem de hogy lehetek ilyen hülye h ilyet teszek. Nem szoktam de mostanság össze vissza töröm magam Vácon a bokám ment ki mondom remek mi jön még ma. De viszont meg dicsértek éneken s ez tök jó dolog. De még mindig nem érzem a toppon magam majd idővel tuti miden rendbe jön. Csak idő kell hozzá. Egyszer tuti meg értek mindent mint ahogyan megértetem a nyári dolgot is hogy az miért nemjött össze de most elég rossz nem csak emiat sok minden más miat is. Szívesen ülnék itthon egész este s merengenék a nagy viágról.Meg a másik h folyton el szívják az élet erőmet azzal hogy midnek csak nyafog nekem főlleg egy valaki aki ugyan azt mondja el szászor félre ne értsetek nagyon szívesen egítek az emberkenek ez a szakmám is szeretem is de ha már meg bezséltük mi atendő s mi folyik itt akkor el kell engedni Adolgokat s fel kel emészteni fel fogni h nem ennyi nem nyafogni rajta tudom h ez baromira nehéz nekem is az volt meg most is az s tudom h én is szoktam nyafogni de én vagy ki irom magamból vagy magambba tartom nem igen osztom megmásokkal mert nem akarok senkit sem terhetlni vele másik meg hogy sose bunkózok azzal aki meg hallgat sose vonom kérdőre sem hogy most miért nem érsz rám? Stb szóval ez kicsit rosszul esett.S bele fáradtam mert ugy érzem csakki hazsnálnak az ilyen emberek. Na megyek takaritani vagy ilyesmi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése