„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyar ország feltámadásában! Ámen.”
Hiányzik a nagy papám főleg most hogy hallgatom Napóleon bulvártól egy dalt.
S köezeleg Március 15-ike is tudom hogy nagyon sok mindent köszönhetekneki többek között azt is hogy Magyarnak születhettem de ez igaz a másik nagy papámra is. Neki sem volt egysszerű itt az élete Budapesten cipész ként őt is el vitték annó az andrás út 60-ba de szerencsére ki is került onan. A másik nagy papám szibériábban volt kétszer is. De nem erről akarok most írni. Ki tetem azt az imdáságot meert szeretem. Na igen nem tudom most rám törtek ezek az érzések de nagyon lehet megint meg hívósra kellene csinálnia a blogomat. Nem tudom igazából elégé fel vagyok kavarva mert sok mindne kavarog bennem a magán életem miatt is meg családi dolgok főlleg anyagi. Iskolai dolgok nem tudm mit akarok kezdeni magammal pedig sokszor el gondoltam már azt tudom h be fejezem ezt a sulit Pesten meg a musical sulit is csinálom mert amióta ide járok meg találtam ön magam tudm ki vagyok s mit akarok meg kit. El terveztem azaz már tudm mire vágyok s semmi féle képpen sem fogok olyat magamra erőltetni aki kicsit sem érdekkel minek? Hogy benne legyek egy boldog talan kapcsolatbban az nekem nem éri meg mert akkor ugyan ott lennék mint most. MÁsik dolog amirről írni szeretnék az az hogy rá jöttem hogy rá akadtam egy oylan barátra akit nagyon szeretek s nem csak ő add nekem hanem én is neki értékeljük egy mást nekem soha nem volt még ilyen barátnőm aki így el fogad engem s ezt köszönöm is neki de nagyon mert sokat számít nekem. Mert amióta így járok sulibba mindig boldogan s mosolyogva megyek be nem úgy mint régebben amikor sírtam s ki voltam borulva úgy érzem meg találtam helyem s jól vagyok már nem érdekel amúlt csak egy dolgot bánok nagyon de azt gondolom muszály lesz le zárni azt is mert csak úgy léphetek tovább ha mindent s mindenkit el engedek s nem nem kezdem újra a múltat amert már egyikünk sem az a kis gyerek kis lány kis fiú aki volt már meg változtam én is ő is nem hiszem hogy a fel melegített kapcsoalt még jól mükődhetne. Lehet h igen de szerintem it tmár nem. A másikkal meg meg sem próbáltam esélyt sem adtam enki na ez bánt. Ezt vissza tekerném anyárra s bizony meg engedném hagynám nem ragaszkodnék egy illúzióhoz aki semmt sem igért csak én hittem h lehet valami de nem . S a leg szebb a dologbba hogy már nem kavar fel s nem érdekel ezen túl léptem mert tudom hogy vár reám valahol valaki aki meg rólam álmodózik s aki úgy fog szeretni ahogy én őt aki el fogad s me gérdemeljük egymást kölscönösen meg fogom érezni ha ott lesz s rám fog találni ebbe is biztos vagyok még hozzá a szüli napi bulimon ami tök jó lesz tudom mert be vonzom ha egyszer be tudtam vonzani hogy találkozzak egy bizonyos illetővel hol ott az esélye szinte nulla volt a dolognak akkor ez is menni fog baszus ez azért vicces azaz de eza része fel kavar mert jó volt mert minden úgy történt ahogyan el terveztem kivéve egy két bal esetet. De ez csak olyan Zsókás volt. Imserős arcokat hallgatok s nagyon tetszik szeretem őket el gondolkodtat a zenéjük úgy mint a Kárpátiának is meg eddának is s még sorolhatnám mi mindenek . Na megyek írok még mert sok mindent le kell még írnom a másik naplómbba ami nem publikus csak úgy nekem szólnak. Gondolataim imádom a gitár meg azongora hangját jaj de jó...... El repít a dall s bocsánat h így el kanyarodtam az eredeti témámtól de így alakult.
9 megjegyzés:
Ezek mind szép dolgok, de nekem nincs szükségem a Kárpátiára, mert én nélkülük is büszke vagyok a magyarságomra és hogy itt születtem, itt élek és itt fogok meghalni.
Régen nem volt ennyi újhullámú irányzat, amivel különösebb bajom nincs, mert nem élek benne.
Csak néha zavaró tényező, és igazából nem is az együttessel van bajom, mert ha ebben lelik meg az örümüket, akkor tegyék, csak ne higgyék azt, hogy a nagymagyarkodással, a hangzatos beszédekkel kiváltságos helyzetbe kerülhetnek. Számomra csak egy zászló létezik és nem kellenek különböző jelképek és nagyotmondások. Egy mondat nagyon erősen megmaradt bennem ma is, ami az evangéliumból származik:
Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből. Nekem ez sokkal többet mond, mint akármi más.
A történelmünkhöz pedig ugyanúgy hozzátartozik a magyarországi zsidóság is, de a hungaristák nem így gondolkodnak, ezért én nem kérek belőlük, ezért van ilyen ellenszenvem.
Na itt ájunk meg egy szóra!
Egy dolog hogy meg hallgatom s felébrednek bennem érzések de soha nem írtam h ezért lennék büszke arra hogy Magyar vagyok na látod nem érteted meg mirről írtam itt a nagy papámon lett volna hang súly s annak amit ő tet s a családom. Nem beszélgettünk még erről de tudm hogy sokat köszön hetek neki iylen téten no meg a szüleimnek is a haza szeretett szelemmébben való fel nevelésért. Ez nem hungarizmus vagy már röktön azt írod mert szeretem ahazámat? S igen is büszke vagyok rá s lehetek is s nem csak én minden normális Magyar fiatal akibben van egy kis haza szeretett. Mert ez leges legszebb föld a világon s alegszebb nyelv számomra s aHimnuszunkról ne is írjak vagy a Szózatról ezeknél szebb nincs.
S attól h van bennem ez a szeretett reálisan látom avilágot tudom h nem csak ők szenvedtek hanem sokan mások is még ha erről nem is írok de akkor is tudm milyen kegyetlen világot éltünk régebben soha nem írtam az ellenkezőjét. Mert tudm mi volt sajnos.
Teljesen félreértesz.
Én egyáltalán nem beszéltem a nagyapádról és nem is utaltam rá.
A bejegyzésed második feléhez kívántam hozzászólni. Nem a családod és annak emlékével kapcsolatban írtam, hanem arról a folyamatról, ami elindult, ami régen egyáltalán nem volt megtapasztalható.
Azzal sincs bajom, hogy miként szereted a hazádat és miért vagy magyar és hogy mire vagy büszke. Én nem téged minősítettelek és nem is az életedet v a gondolkodásmódodat. Én azokról az irányzatokról beszéltem, akik ki szeretnének tűnni és úgy tesznek, mint ha hazafiasabbak lennének.
Annyit azért elmondanék, hogy a hazaszeretet nem egyenló a köpködéssel v a rasszista indítékú megnyílvánulásokkal. Én tiszteletben tartom azokat akik hazafiak, de mindig van egy határ. Egy kárpátia koncerten hallottam, hogy sziggyák a zsidókat és a vallásukat pocskondiázzák. Na itt van a határ.
Legalább is nálam. Én ebből a szempontból ezt már nem hazafiasságnak tekintem.
Igen ez is igaz hogy köpködni meg mások vallásást nem kell sérteeni. Az vallóbban nem haza fiasság. Ezez k az emberk többnyire nem is azok csak provokálni vannak ott.
Megjegyzés küldése