A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. december 1., kedd
Na most elégé fel idekeltek. Szánalmas vagy komolyan nem mersz szembe nézni az érzelmeiddel inkább nem felelsz nekem még is mit hiszel h még utánad"koslatok" hát tájékoztattalak róla h baromira nem s elegem van hülye kis játékaidból azt hiszed te vagy ahűde májer csávó hát baromira nem vagy az szerintem elégé szánalmasan kezeled az ijen dolgaidat s nagyon durván is nem veszed észre saját magdata félsz élni. Mikor rá jössz hogy már ez hajó le úszot akkor ki akadsz s támadni kezdesz engem. Pedig semmi okod rá mert volt lehetőséged felszállni erre ahajóra. De el szúrtad ez van s az a legszebb az egészebben hogy már egy cseppet sem zavar mert nem érdekelsz mert tejes mértékben le tudtam magambban rendezni ezeket a dolgokat. Hogy nemtudm mi bajod van velem ez tény e őszintén szólva nem is érdekel már rég. Nem neked szólnak szép üzenetek nem neked már ezek rég nem s a blog bejegyzések sem rólad szólnak. S nem is neked. Kicsit elegem van már komolyan . Na most megyek mert a végén még el megy a vonat nélkülem nem is lenne túl nagy baj .
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése