Találtam tetszik igaz ..
Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél.
Minden múlandó. Néha nem is bánjuk.
Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt:
múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt.
Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet.
A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja,..
hogy ÖRÖKKÉVALÓ.
Az “enyém vagy, s én a tiéd” időtlen állapot.
Még egy nagyon jó ami ide való: Az szeret aki az utltba nem áll az szeret aki tudja ha menni muszáj az szeret aki majd el enged téged az szeret aki könnyezve ért meg...
Nos ezek jutottak eszembe most de mennem is kell. Sajnos.
2 megjegyzés:
Nagy dolog, ha képes vagy felismerni, hogy szenvedés nélkül is lehet élni. Aki valóban szeret csak az képes elviselni a szenvedést is, mert küzdés nélkül a szeretetünk elvesztené az igazi értelmét és minden jelentőségét.
A szeretet maga Isten, amely már önmagában nagy reménységgel bír az ember számára. A leghatalmasabb felismerés, mert miképpen Isten él, úgy van jelen közöttünk a szeretet is. Amely örök, létezésünk kiindulási ill. végpontja, ami folyamatosan meghatározza, befolyásolja az élethez való viszonyunkat. Mindez, amit a Teremtő öröktől fogva belénk táplált Szentlelke által és eredendően minden ember lelkében ott lakozik. Amit már születésünk előtt ajándékba kaptunk, hogy életünknek értelmet adván az
egész világmindenségben az Ő elképzelései szerint élhessünk. Az ember társas lény és ebből fakadóan szeretetre született.
Isten szeretete számunkra, tökéletes valóságként kell, hogy megfogalmazódjon, mert képes volt elfogadnia, hogy a teremtett ember hajlandó a szeretet megtagadására.
Megváltásunk pillanatában, a bűn állapotából a kegyelem örök szövetségében részesít minket.
Az élet maga a szeretet, ami nélkül létezni nem lehet. Mindennapi életünk örök mozgatórugója, ami minden egyes óránkat, percünket átitatja. A legnagyobb hatalom, amelyet ember birtokolhat és ami elpusztíthatatlan, mert lelkünk legmélyén uralkodik el rajtunk, és szívünket olyan magasságokba emeli, amely örök fáklyaként ég bennünk. Az igazi szeretet nem követel, nem támaszt feltételeket, nem gerjed haragra
Csak a feltételek nélkül, önzetlenül szerető ember képes az áldozatra, a lemondásra, a másság elfogadására, a megbocsájtásra.
A saját érdekeinken való felülemelkedés, a mások iránti önmagunk odaajándékozása a legnemesebb nemesebb cél, ami az embert éltetheti, és csak ezáltal válhat képessé arra, hogy a saját életét is megismerhesse. Albert Schweitzert egyszer megkérdezték, hogy miben látja az erkölcsi jó alapját, így válaszolt: Jó az, ami az életet szolgálja. Kitűnő válaszként szolgálhat, ha képesek vagyunk megérteni, hogy az önző élet és az élvezetek utáni vágy helyett, az élet és az erkölcsi jó alapja csak az élet szolgálata lehet.
A szeretet bizonyságot ad, hogy mindannyiunknak küldetése van e világon. Ha megváltoztatni nem is, de jobbá tehetjük, és ezáltal környezetünket is képesek vagyunk formálni. Felfedező útra késztet, hogy bárhol is járjunk a világon, mindig akad majd egy hely, ahol boldogságra lelhetünk.
A szeretet megtanít élni, hogy miképpen szemléljük a világot és viszonyuljunk embertársainkhoz.
Ajándék, amivel élnünk kell, vágyakozni, elfogadni és felismerni benne azokat a hasznos üzeneteket, amelyek az élet alapvető kérdéseire válaszként szolgálnak.
A szeretetünk által képessé válunk az akadályok eltávolítására, a falak lebontására. Tér és idő nem befolyásolhat, mert csak egy cél lebeg a szemünk előtt és a külsőségek nem gyakorolhatnak ránk kellő hatást.
Az igazi próbát akkor álljuk ki, ha nem félünk a másik ember szeretetétől és kimerjük mutatni saját, valódi érzelmeinket.
A szeretet megtapasztalása elűzi a lelkünkben felgyülemlett félelmet, minden eddigi dolog új értelmet nyerhet és ezáltal teljessé válhat, mindaz, ami egy boldog, kiegyensúlyozott élethez szükséges.
Valaki egyszer azt mondta, ha valamit nagyon akarsz engedd el, ha visszajön, akkor örökre a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt igazán a tiéd.
Megjegyzés küldése