A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. november 7., szombat
Na meghívós lett a blogom mert valaki aki annyira gyáva olt hogy még saját magát sem vállalta fel megint kommentál hol ott már rég túl lépet rajtam. Nem tudom ki volt az illető csak az hogy pikkel rám de nem tudom miért. Semmi oka rá h pikkeljen rám nem emlékszem h bárkit is meg bántottam volna. S nem én vagyok a szánalmas hanem ő maga én fel vállalom magam de ő nem egy őszinte ember ha annyira őszinte lenne akkor fel váltaná magát az ilyen egy jellemtelen ember aki azt sem érdemli meg h olvassa a blogom na szóval ezért lett meghívós a dolog jobb is mer így sokkal nyíltabban írhatom ki az érzelmeimet magamból mert olyan emberek olvassák akiket én hívtam meg ja s szerintem hodogról is törlöm magam mert túl sok helyen vagyok már fent. Na erre jutottam ma. Ja s akinek van ötletek lehet az illető azt örömmel várom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ez jò otlet volt. Az biztos, h egy nulla az ilyen ember... Koszi a meghìvòt. Milliò puszi!
Igazán nincs mit : )
Sok puszi
Megjegyzés küldése