A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. szeptember 24., csütörtök
Tegnap beszélgettem anyuval s szóba jöttek a pár kapcsolatok. S azt mondta hogy valakihez tartozni valakivel együtt lenni felelősség s bizalom is kell hozzá azt is jelenti h meg nyitod a lelkedet testedet egy másik ember előtt. Egy lélek lesztek külön testben de még is ha jól bele gondolsz két idegen találkozik s egymásba szeret tisztán s őszintén ha szerelmes vagy nem látod meg a másik ember hibáját nem bántod meg mert szerelmes vagy. Hozzá tartozol az övé vagy övé a lelked tested s ő a tiéd. Úgy szeret ahogy vagy nem érdekli más csak te úgy ahogy vagy. Meg bíztok egymásba s bele veszitek egymást a Világotokba mely egy idő után egybbe folyik s közös lesz el kezdtek egy közös úton járni meg fogva egymás kezét. Vezetitek egymást Jóbban rosszabban egéségben betegségben örömben bántabban. Mindig ott lesztek egymásnak tizta s őszinte szerelemben. Ami egyszer csak át alakul szeretetté feltétel nélküli szeretetét egy idő után már nem is kel mondanod h szeretlek mert érzed egyetlen egy tekinetenből érzed egy simogatásból egy érintésből egy apró gesztusból. Egyszer csak annyira egymásra lesztek hangolva hogy a gondolataitokat is befejezi másik tudjátok mit akar igazán. Ám mindig csodálattal hallgatom ahogyan anyukám vagy apukám mesél a másikról. Az a szeretett szerelem ami amainapig meg van bennük olyan jó látni őket. Olyan meg nyugtató én is ilyenre vágyok. Tudom hogy lesz is. Egyszer kicsit ki vagyok most érzelmileg de ezt a bejegyzést még be akartam írni valami azt súgta meg kell tegyem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése