A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. augusztus 31., hétfő
Nem rég értem haza suliból azaz régi sulimból. Sikerült mindent el intéznem még a személyim is megjött. Szóval most elégé jó a kedvem meg más miatt is. Végre a szívemre hallgattam ma s tök jó volt s pozítiv lett a vége. Ennek nagyon örülök. Remélem hogy ezek után is midnen rnedben lesz . Bizakodó vagyok. Mindenki alszik körülöttem de én totál fel vagyok pörögve lehet azért mert ittam egy energia italt reggel. De reggel úgy ébredtem fel hogy ez egy tök jó nap lesz s eddig az is. Nagyon jó érzés. El öntött egy fajta boldogság. Izgalom s némi remény. S a nem adom fel érzés A mi párosul egy kis haragszom mert el tört a napszemüvegem. S valahol mélyen hiányzik volt osztályom. Azt hiszem benem meg történt egy fajta változás. Ami jó dolog csak ne lennék ennyire félénk sokkal jobb lenne az életem. De ezt majd le küzdöm. Egyébként találtam egy idézetet ami nagyon meg tetszet ki is teszem a blogomra. Ezzel zárom is a soraimat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése