Ma

Ma sikerült el aludnom délben keltem fel. Jó el ismerem hogy ne aludtam túl jól éjszaka valakik járkáltak a lépcső házba valami vasakat cipeltek és zajongtak meg járatták a liftet. Meg egyébként sem tudtam aludni gondolkoztam járt az agyam s forgolotam el gondolkoztam az élet nagy dolgain. És a regényemen is rá jöttem hogy nagyon szeretek írni és hogy gyakrabban fogok s többet. Mert ki kapcsolódok tejes mértékben s fel töltődök. Ennél jobban már csak akkor töltődök fel ha éneklek ma végre sikerült énekelnem egy kicsit éppen azon dolgozok hogy engedjem ki a hangomat mert ki kel s rá adásul tiszta is csak sokkal bátrabbnak kel lenem. Ezt sok ember mondta már nekem meg az lepet meg hogy mikor fel vételeztem Vácra bátor voltam ki engedtem a hangomat és bejutottam és ennyi erővel igazán bátrabbnak kéne lenem hogy énekeljek mindig mert meg kell tanulnom le győzni a félénkségemet. Kell egy kis ön bizalom. Na de majd csak ki alakul. Viszont azt sose fogom el felejteni hogy ki vagyok valójában mert nem szabad. És mert szeretem hogy én én vagyok olyan amilyen de szeretem. Főleg akkor ha tudom is hogy ki vagyok amikor érzem hogy sínen van az életem. Ez az érzés mondjuk annyiból van meg benem hogy tudom a céljaimat tudom mit várok az élettől mit kel el érnem s igyekszem el is érni ezeket a dolgokat. S köbben meg igyekszem minél több tapasztalatot szerezni meg amit kell. Ez az út igen hosszúnak tűnik és most léptem rá egy új útra azaz ha úgy fogalmazok. Egy másik útra ami az utam folytatás amit el értem csak olykor meg ingok s lelépek az ösvény szélére olykor meg állok s el időzők. Egy-egy helyen de nem időzhetek sokáig hiszen rövid az élet s haladnom kell az úton annyi minden van amit szeretnék csinálni és olyan hamar telik az idő hogy félek egyszer csak azon kapom magam h meg öregedtem és nem is éltem. Nem ezt akarom élni akarok és élek is. S el is értem dolgokat az életemben küszködtem harcoltam de egy biztos hogy a családom nélkül nem tartanék itt ahol most tartok ha nem támogattak volna nem lennék itt már rég fel adtam volna. S igen is örülök hogy ilyen a családom amilyen s annak is hogy segítenek velem vannak. Holnap megyünk kirándulni már várom nagyon rég voltam már Dobogókőre megyünk a természet mindig fel tőlt. Szóval én örülök neki hogy megyünk am úgy meg akinek van kedve az tartson velünk legalább még egy emberke jöhetne hogy ne legyek egyedül. Mondjuk reggel indulunk de olyan három körül már itthon leszünk. Szóval ez jó lesz utána meg esküvőre megyünk de csak a templomira vagyunk meg híva az egyik ismerősünk megy férjhez. Olyan furcsa biztosan most már nagyon izgatott lehet hogy holnap megy férjhez ahhoz az emberhez akit nagyon szeret s akivel le akarja élni az élete hátralévő részét. Hihtetelen érzés lehet az biztos.