A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. augusztus 10., hétfő
Jobb kedvel a világ felé
vége én meg változtam azon vagyok hogy ne legyek az aki voltam bátrabbnak kel lenem. Élnem kel nem álmodni s el akarom érni azt a célt amit ki tűztem magam elé és el is fogom. Eldöntöttem és nem adom fel vonzást . Ezt nem lehet s van azért eredménye de ez lasu folyamat tudom. Türelem kell de az meg olykor el fogy és annyira vágyok egy társ után néha hog ymajd meg örülök magánytól csak úgy tépi szét a szívemet. Azon filoztam hogy vajon meg hasadhat-e egy szív a fájdalomtól vagy a magánytól. És hogy igaz az hogy midnekinek van másik fele . Vajon meg talál vagy ez csak mese. Lehet tényleg illúzióban élek nem tudom csak azt hogy szeretnék előre haladni s nem egy bejben toporogni. Tegnap este meg néztük Amélie csodálatos élete című filmet a kedvencem imádom. És rá jöttem én is olyan álmodozó vagyok mint Amélie és remélem hogy rám is rám talál a végén nagy szerelem boldog lehetek s élhetek az álmaimban. Bár így lenne s nem csak egy film lene aminek mindig jó a vége. Most hirtelen el öntőt azaz érzés hogy minden rendben lesz s minden jól fog alakulni és hogy jó lesz minden. Csak hinnem kell bene. Na de most megyek olvasni aztán el merülök a regényembe..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése