Mostanában sokat gondolok Munkácsra hiányzik. Én nem ott születtem de úgy érzem hogy ott vannak a gyökereim. Tudom hogy ha haza megyünk az emlékeken kívül más nem igen vár minket de még is odahúz most a szívem. Eszembe jutnak a régi emlékek az hogy legutóbb milyen jó is volt ott lenni. A ház kisugárzása a szagok a hangok a gondolatok s az a sok szeretett ami ott van . Nem tudom miért de mikor ki megyünk akkormint ha minden meg változna körülöttünk. Más lesz minden a környezet a régi falak melyek vissza köszönek mint régi jó ismerősök az emlékek melyek olykor könnyt fakasztanak a szemünkbe. S a szeretett mely össze fonja mindezt az a szeretett mellyel gondolunk az elhunyt rokonainkra s bár nekünk nagyon fáj a hiányuk de érezzük hogy még is velünk vannak. Láthatatlanul ott vannak ők is s ugyan úgy beszélnek hozzánk még ha nem is lehet hallani de este mikor már minden el csitul a régi ház körül halhatod az üzeneteiket.
Nekünk sokat jelent az a ház s az emlékek az érzés maga hogy ott vagyunk ahol Édesanyám felnőt s ahol is össze házasodott anyu és apu. Meg persze a sok sok színes s emlékezetes családi történtek melyek ilyenkor még elevenebben rajzolódnak ki az ember elöt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése