A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tűnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
2009. május 1., péntek
Valami véget ért hogy egy új kezdödjön el.....
Tegnap el ballagtunk az iskolából. Nagyon gyorsan el telt ez a négy év hihetlen. Nem rég kezdődött el minden kilencedik elején s most már lassan véget ér egy korszak az életünkből mely tartalmazott jót is meg rosszat is egy arránt de egy biztos hiányozni fog. Akár hogy is legyen. Valami véget ért az életünkben de ezzel együtt el kezdődött valami új s ismeretlen is. Egyébként meg most nagyon nem vagyok jó hangulatban melankolikus s magányos vagyok. S félek a jövő héttől remélem hogy meg fogom tudni állni a helyemet. Meg azt is hogy az érzéseim nem fogják el terelni a gondolataimat mert most elégé nehéz koncentrálni mivel újfent csalódtam a világban hogy kikben vagy kikben azt nem fejteném itt ki akit érdekel annak majd személyesen el mondom... Kicsit írok vidámabb témáról is ma voltuk sétálni a nővéremékkel a Margit szigeten nagyon jó volt az idő is csoda szép volt. Olyan jó érzés hogy a nap sugarai lágyan simógatják a bőrömet a szellő édes fuvallata meg gondoskodott arról hogy ne nagyon legyen melegünk. S maga a hely nagyon szeretek oda menni ott sétálni álmodozni egy egészen másik dimenzióba kerülök akkor mikor ott vagyok . Vannak helyek amik így hatnak rám többek közt a Budai Vár, Munkácson a ház ahol lakni szoktunk s Prága, is s még sorolhatnám . Most viszont megyek s el merülök a könyvek csodálatos világában...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése