Magány nem is tudom hogy fogalmazzam meg azt ami most bennem tombol.
Nagyon-nagyon egyedül érzem magam s tele vagyok kérdésekkel s most nagyon is sikerült a saját érzéseimet fel kavarni. Pusztán azzal a nagy hülyeséggel hogy vissza olvastam a tavalyi naplómat nem kelet volna. Mert ettől még jobban egyedül érzem magam.
Szinte szét tépi a magány a lelkemet. Még szerencse hogy tanulnom kell így kicsit el tudom terelni a gondolataimat az érzelmeimről. Sokat hallgatom az Elizabeth című musicalt amiben meg fogott egy mondat az egyik kedvenc dalomból. Az a mondat így hangzott: " Egy társ kell egy barát ki meg véd s át ölel ki meg ért s segít ha vigasz vagy tréfa kell de hagyja hogy éljek szabadon mint a lélek mert így vagyok csak én" Igen valóbban rám tejesen igaz ez a mondat . Egyébként szinte minden ember magányos olykor s szinte mindenkinek hiányzik az a bizonyos társ aki melete van s aki lelki s fizikai társa egy aránt mindneki vágyik meg találni a másik felét egy olyan valakit aki részben hasonlít rá de még is más. De ugyan akkor olyan mint ő s ketten egy egészet alkotnak. Van akinek már meg van em-e társa van aki még keresi s kutatja van aki úgy érzi hogy el vesztette s soha többet nem talál már rá de ez nem így van . Szerintem mindnekinek létezik egy fajta másik fele akivel együtt alkotnak egy egészet aki melete van . Csak ezt annyira nehéz ki várni s annyira könnyen el lehet engedni ezeket a pillanatokat. S ezt az útat míg oda ér a társához egyedül kell hogy bejárja mert csak így fogja tudni igazán értékelni azt amit kap s így fogja igazán érezni azt hogy milyen érzés az hogy ha van melete egy társ. Ilyenkor kérdezem azt meg hogy hol van az én társam? S nekem miért nincsen? S miért kell mindig szenvedni az ilyen fajta dolgoktól miért ilyen bonyolult ez az egész? S miért nem egyszerűbb? Talán ha könnyebb lenne nem is tudnánk értékelni és a varázsa is elé veszne s persze a boldogság mámora is hiszen könnyen ment minden. De én azt sem értem hogy miért kell ennyire bonyolultnak lennie mert olykor úgy érzem hogy túl bonyolultak a dolgok. S olykor túl sok érzelmi meg terhelést jelentenek de azt hiszem hogy nem csak én küzdök ilyesmi problémákkal. Hanem még sokan rajtam kívül. Csak hát még is olyan nehéz ez az út amint most járok s olyan sok akadály van még előttem s nem tudom hogy mennyi erő lakozik benne. De azt tudom hogy elég erős vagyok ahoz hogy le győzzem az akadályokat . Hiszen had idézek egy idézetet ide a bejegyzésem végére . "Győzni csak akkor tudunk ha hiszük hogy miltók vagyunk rá"
Igen azt hiszem jó kaotikusra sikerült ez a bejegyzésem is de hát ez van
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése