Valahol messze - messze kalandoznak a gondolataim mostanában. S
Meg állítanám az idő múlását.... is sokkal jobb lenne mg állni egy percre élvezni az adott helyezett vagy időt. Sok minden kavarog benne igazából tegnap végre jól ki sírtam magam de ez ma is folytatodot abból a gondból ki fojolag ami most folyik. Igazából a szívem szakad meg azért hogy ennyire igazságtalan ok anyukámmal szebben s hogy ezt egy olyan ember csinálja aki semmit sem ért a dolgokhoz aki gerinctelen s becstelen. De tudom jól hogy ha le telik ez a másfél hónap minden rendbe jön. Meg azt is hogy mi többek vagyunk nála sokkal többek hogy miért? Mert olyas valamink van ami neki nincsen. Nekünk van hittünk amiből mindig erőt tudunk meríteni amihez mindig oda fordulhatunk. Mi sose leeszünk egyedül mert mindig itt lesz nekünk a hitt s a hitt ereje ami számtalanszor bizonyított már nekünk csak hinni kell smidnen rendbe jön tudom mert mindig így van s most is így lesz Isten soha nem hagy cserben benne lehet csak bízni. Most kicsit az érzéseim is káoszosak lettek de ilyen időben mindig kicsit melankolikusabb vagyok nem tudom . Egyébként azon is gondolkodtam hogy egy időre szünetetleteem a blogolást mert úgy is csak nyafogok. S arra meg senki sem kíváncsi. De lehet ám hogy ez is csak egy pillanatnyi elme bajom ami majd át megy s meg változik. Ez olyan mint mikor egyik nap igen meg festem hajam be megyek a boltba s semmilyen szín nem tetszik ezért úgy döntötök nem festem be mert az eredeti haj színem szebb s szeretem is. Aztán persze így is marad csak újitnai akartam de nem fogok. Maradok ilyen vagy valami extra vagány frizurát fogok ki találni na az is ujitás s se le vágni nem kell a hajamat sem meg festeni. Na jól el kanyarodtam a témától de sebaj . Hm még valami ma rá jöttem hogy tényleg nem érdekel s komolyan le tudtam rendezni s tudok nyitni s élni s nem érzem azt hogy jaj de gáz vagyok meg ijenek nem. Azt hiszem bennem történt meg az bizonyos változás aminek meg kellet volna már rég történnie. Egyedül az nem tetszik hogy yúgy érzem sokan azt gondolják hogy mivel fiatal vagyok ezért valószinüleg gyerek is ez hülyeség nem a kor dönti el h ki gyere s i felnőtt szerintem mind kettőnek kell hogy legyen az emberbe. S lehet hogy nincsen annyi élett tapasztalatom de nem vagyok kis gyerek. S kicsit bele untam h úgy kezelnek mintha az lennék . De az is furcsa hogy gimi után hirtelen ki kerültem az éltebbe sokkal ön állóbb is lettem s ez tetszik. Élvezem az elején nagyon fura volt egyedül vonatozni Vácra de mára már meg szoktam s nagyon szeretem.Meg sok minden változott jaj kezdek el filózni inkább megyek mielöt tele írok mindent hülyeségekkel.

Magányosan mint egy szál rózsa az éjszakában

Magány nem is tudom hogy fogalmazzam meg azt ami most bennem tombol.
Nagyon-nagyon egyedül érzem magam s tele vagyok kérdésekkel s most nagyon is sikerült a saját érzéseimet fel kavarni. Pusztán azzal a nagy hülyeséggel hogy vissza olvastam a tavalyi naplómat nem kelet volna. Mert ettől még jobban egyedül érzem magam.
Szinte szét tépi a magány a lelkemet. Még szerencse hogy tanulnom kell így kicsit el tudom terelni a gondolataimat az érzelmeimről. Sokat hallgatom az Elizabeth című musicalt amiben meg fogott egy mondat az egyik kedvenc dalomból. Az a mondat így hangzott: " Egy társ kell egy barát ki meg véd s át ölel ki meg ért s segít ha vigasz vagy tréfa kell de hagyja hogy éljek szabadon mint a lélek mert így vagyok csak én" Igen valóbban rám tejesen igaz ez a mondat . Egyébként szinte minden ember magányos olykor s szinte mindenkinek hiányzik az a bizonyos társ aki melete van s aki lelki s fizikai társa egy aránt mindneki vágyik meg találni a másik felét egy olyan valakit aki részben hasonlít rá de még is más. De ugyan akkor olyan mint ő s ketten egy egészet alkotnak. Van akinek már meg van em-e társa van aki még keresi s kutatja van aki úgy érzi hogy el vesztette s soha többet nem talál már rá de ez nem így van . Szerintem mindnekinek létezik egy fajta másik fele akivel együtt alkotnak egy egészet aki melete van . Csak ezt annyira nehéz ki várni s annyira könnyen el lehet engedni ezeket a pillanatokat. S ezt az útat míg oda ér a társához egyedül kell hogy bejárja mert csak így fogja tudni igazán értékelni azt amit kap s így fogja igazán érezni azt hogy milyen érzés az hogy ha van melete egy társ. Ilyenkor kérdezem azt meg hogy hol van az én társam? S nekem miért nincsen? S miért kell mindig szenvedni az ilyen fajta dolgoktól miért ilyen bonyolult ez az egész? S miért nem egyszerűbb? Talán ha könnyebb lenne nem is tudnánk értékelni és a varázsa is elé veszne s persze a boldogság mámora is hiszen könnyen ment minden. De én azt sem értem hogy miért kell ennyire bonyolultnak lennie mert olykor úgy érzem hogy túl bonyolultak a dolgok. S olykor túl sok érzelmi meg terhelést jelentenek de azt hiszem hogy nem csak én küzdök ilyesmi problémákkal. Hanem még sokan rajtam kívül. Csak hát még is olyan nehéz ez az út amint most járok s olyan sok akadály van még előttem s nem tudom hogy mennyi erő lakozik benne. De azt tudom hogy elég erős vagyok ahoz hogy le győzzem az akadályokat . Hiszen had idézek egy idézetet ide a bejegyzésem végére . "Győzni csak akkor tudunk ha hiszük hogy miltók vagyunk rá"
Igen azt hiszem jó kaotikusra sikerült ez a bejegyzésem is de hát ez van

Változik a lelkem

Úgy érzem kezdem meg találni ön magamat újra.
Kezdek ki jönni a csigaházamból s a tornyomba is csak akkor menekülök ha már nagyon el fáradtam a zord valóságba. Volt egy elég nehéz időszakom amikor egyszerűen el vesztetettem ön magamat amikor szinte minden csatát el vesztettem amit saját magammal szemben vívtam. De mára már ezeket a képzeletbeli csatákat újra vívtam s sikeresen nyertem is. Nem hagyhatom hogy felül kerekedjen a félelem az életemen nem lehet valóbban ennyire be zárkózva élni mint amennyire nekem sikerült be zárkózni s el bújni a világ elől. Ideje volt váltóztatni kelet ez nagy pofára esés hogy el gondolkodjak az életemen . S kelet hogy akarjak is váltóztatni s meg is tudjam tenni s örülök hogy sikerült s annak is hogy én én vagyok új fent : )
Ki teszek egy idézet ami szerintem most ide illik. Ezzel az idézettel zárom is soraimat.
Aki másokat ismer, okos,
Aki magát ismeri, bölcs,
Aki másokat legyőz, erős,
Aki önmagát legyőzi, hős.
Lao-ce

Valami el fog múlni hamarosan

A héten pontosabban április 30-án el ballagok a suliból ezzel hivatalosan is vége szinte mindenek. Vége az együtt töltött napoknak óráknak a sok -sok vidám percnek egyelőre nem végleg hiszen érettségizünk s még fogunk találkozni a tanárainkkal s diák társainkkal is. De még is furcsa lesz hogy már alig két hónap van a suliból s jönnek a szóbeli vizsgák s aztán már nem igen fogjuk egymást látni . Még ha meg is maradnak a barátságok amik reményeim szerint meg is fognak akkor sem minden nap fogjuk egymást látni hanem sokkal ritkábban. Külön utakra térünk s más társaságba fogunk járni minden új lesz s ismeretlen. S az el múlt 4 év emlék lesz gyakran hangoztatták nekünk hogy az iskola a második otthonunk mi mindig azt feleltük hogy nem de pont nem rég beszélgettük az osztály társaimmal hogy de igen . Mert a fél napunkat ott töltjük s rengeteget beszélgetünk egymással van akivel többet van akivel kevesebbet van akiben meg bízunk jobban van akiben kevésbé de még is mintha család lennénk mondjuk én most konkrétan csak 6 emberöl tudok így írni mert velük vagyok a legtöbbet s nagyon szeretem őket. Még ha néha vannak is össze zörrenések de akkor is rengeteg mindenen mentünk mi már együtt keresztül s rengetegszer nyújtottunk egymásnak támaszt vagy segítséget szinte minden helyzetben s sok sok közös emlékkel rendelkezünk . S ezeket a dolgokat már úgy foghatjuk fel mint egy szép emléket de még nincsen tejesen vége hiszen még fogunk találkozni de még is én valahogy nem várom a ballagást. S az érettségit sem mert őszintén szólva nagyon félek tőle s főleg a biosztól most hogy meg tudtam Biológia Földrajz szakos lesz az elnök nő s rá adásul nő pff de azért remélem nem lesz túl konzervatív s nem lesz ilyen katona tiszt ki képző féle hanem jó indulatú lesz s kedves már csak azért is hogy mindenki át menjen az érettségin. Mondjuk ha már meg lesz az érettségi bisztosan máshogyan fogok vélekedni nyugotab leszek de most nagyon félek s tanulok sokat hogy tudjak mindent ezért is írok ritkábban blogot mert nincsen időm írni most is csak azért írok mert éppen pihenek kicsit s gondoltam pár sort azért írdogálok .......

Nem álmodni hanem élni akarom az életem ......

Hűen a címhez amit ennek a bejegyzésemnek adtam így is akarom élni. Elegem volt a lég várakból be nem teljesült álmokból a "bárcsak" kezdetű vagy a de jó lenne ha... kezdetű mondatokból. Nem én élni akarok ki jönni a csiga házamból amibe elégé be gubózódttam az el múlt évek folyamán. De azért a tornyomat meg hagyom mint biztonsági menedék. Olykor nem árt bele menekülni egy fajta idilli világba aminek semmi köze a valósághoz ami az enyém az én saját világom amit én alakítok az érzéseim álmaim vágyaim szerint s semmiköze a zord s olykor kegyetlen valósághoz. Amiben élünk olykor de ebben is vannak apró örömök amiket ha az ember észre tud venni akkor itt is jól érezheti magát. Az akadályok le győzésével pedig csak erősebbek leszünk tapasztaltabbak és fogjuk tudni kezelni a gondjainkat melyekkel az élet szembesít olykor - olykor. De azért hogy az ember el érjen valamit keményen meg kell dolgoznia érte s lásuk csak be így sokkalta édesebb a " győzelem " mintha csak úgy magától első kívánságra teljesülne minden amit csak szeretnénk. Még ha nehezebb is de akkor is elértük s teljesült s hatalmas büszkeséggel tölti el az embert ilyenkor hogy igen én meg csináltam igen teljesült amit akartam. Mára zárom soraimat mert még van egy csomó tanulni valóm ......

Régen várt bejegyzés

Olyan nagyon régen írtam már bogot hogy úgy éreztem most már ideje lesz folytatni a blogolást. Nem írtam mert egyszerűen nem jöttek a szavak a betűk el akadtak az írás meg állt s vele együtt gyakran kívántam hogy az idő is álljon meg de az idő sajnos nem állt meg sőt mi több egyre gyorsabban s gyorsabban szaladt . Míg nem egyszer csak olyan gyorsra váltott hogy már azon kaptam magam hogy a Szalagavatón ülök s arra várok hogy meg kapjam a szalagomat jelezvén hogy már hivatalosan is felnőttek lettünk. Vagy még sem ezt mindnek maga döntheti el bár véleményem szerint nem feltétlenül ez a szalag dönti el azt hogy ki az aki fenőt s ki az aki gyerek hiszen ezt mindnek maga dönti el vagy maga érzi át s egyébként is én azt vallom hogy mindenkiben ott van a gyermeki én-e amely egész életén át el kiéri. De itt az nap még is át léptünk egy fajta kaput egy fajta útra lettünk már hivatalosan is terelve amin el kellet indulnia mindenkinek. Ez az út sok akadályt is rejtett vagy éppen állított amiket vagy már legyőztük vagy még nem találkoztunk velük mert még a jövő homályában rejtőzik.
Annyira jó volt ott állni s táncolni a hófehér ruhában mindenki minket nézet s csodált volt aki el érzékenyült hiszen felnőtt az ő kicsi lánya vagy fia s ezek az el érzékenyülések főleg akkor lettek nyilván valóvá amikor a végén meg táncoltattuk a szüleinket illetve a rokonokat barátokat. Minden estre ott akkor minden olyan tökéletesen jó volt. Aztán olyan furcsa volt nekem minden egyszerre túl sok minden jött össze s szinte el vesztetem az uralmamat az életem felet úgy éreztem minden ősze omolt körülöttem nem tudtam írni csak naplót írtam ami akkor ott nagyon sokat segített s beszélni sem tudtam meg nem is akartam a belső gondjaimról másoknak mert úgy érzetem ezeket dolgokat magamban kell le rendezni . Úgy érzem hogy mára már sikerült s nagyon jól érzem magam a börömben s újabb csatát nyertem saját magammal szemben. El indultam egy úton aminek a végén meg tudom majd valósítani az álmaimat s a vágyaimat legalább is nagyon bízok benne hogy sikerülni fog de tele vagyok tervekkel . Meg idő közben nem olyan rég be töltötem a 20-ik élet évemet is nagyon furcsa többet nem lehetek már tini s ez az élet rendje egyszer mindenki át éli ezt ez az idő vissza fordít hatatlan kereke ami minden nap pereg s pereg minden egyes nap ajándék az élettől s meg kell látni az élet apró örömeit is mindent ami csak elénk tárul hiszen nem tudhatjuk mit is hoz a jövő s persze ehez az is hozzá járul hogy erősnek is kel lenni nem szabad el hagyni magunkat soha sem mert annak sosincs jó vége de ami a legfontosabb hogy higgyünk s bízzunk . Kicsit kaotikus lett ez a bejegyzésem de még ilyen kaotikus vagyok én magam is majd idővel jobb lesz csak legyek már túl az érettségin utána már jobb lesz minden: )