2008. augusztus 4., hétfő

Egy kis nyafogás s egy rövid történet

Megint egyedül vagyok s nagyon egyedül érzem magam most csak panaszkodni tudnék de nem tudom inkább nem panaszkodok nem hiszem hogy akik olvassák a blogomat azok pont az én nyafiaimra kíváncsiak minden esetre jól esne néhány baráti szó néha . Vagy csak most érzem így mert egyedül érzem magam illetve magányosnak nem tudom néha hiányzik egy lelki társ aki szinte a másik felem vagy ez csak álom s illúzió talán valahol van s valahol már útón van de nem tudom olyan nehéz ki várni míg ide ér . De tudom az ídő jó barát mindent el rendez egyszer. Ma el gondolkoztam s rá jöttem hogy nagyon hiányzik a nagypapám alig 3-4 éve halt meg Munkácson meg a nagybátjám is hiányzik sőt szinte minden rokonom hiányzik akik már nem élnek. Kicsi koromból van egy történetem anyukám sokat mesélt nekem Gebenről ami régen a déd szüleimé volt csak be jöttek az oroszok s el vették mint mindent a családomtól de ez egy hosszú történet. Anyukám a síroknál mesélt nekem egy néniről azt hiszem a beceneve talán Tyutya volt de ebbe nem vagyok biztos mind1. ( az ő sírja előtt voltunk ha ott vagyunk mindig el megyünk hozzá is meg azokhoz a rokonaimhoz akik ott vannak el temetve Gerebenbe a család másik része Munkácson nyugszik anyai ágon apai ágon meg itt pesten) Azt hiszem nevelő nő volt s mindig mesélt a gyerekeknek de soha nem járt sehol de rengeteget olvasott s hihetetlen képzelet ereje volt s úgy tudta el mesélni a történteket mintha tényleg ott lett volna sánta volt a néni . Furcsa mert soha nem ismertem bennem még is elevenen él az arca de nem csak neki hanem a dédszüleimnek is furcsa s egyben kellemes dolog ez bennem meg tudom hogy ismerem őket még ha nem is látom őket de gyakran beszélgetek velük s ez jó érzéssel tölte ugyan úgy ahogy Istennel is beszélgetek s tudom hogy létezik mert mindig meg segít ezt tapasztaltam már s hiszek benne s tudom hogy van s segít s létezik s meg hallgat . Még ha olykor rossz is történik velünk az azért hogy meg tanuljuk értékelni az azt követő jókat is s tudjuk meg becsülni azt amit kapunk.

Nincsenek megjegyzések: