Ma volt családi össze jövetel ami egész jól sikerült. Mindenki mindenkivel beszélgetet fel köszöntöttük egymást ettünk ittunk jókat szórakoztunk majd mindenki haza ment : )
Erről többet nem is akarok írni. Aztán amikor haza értünk elővettem pár régi képet s nézegetem őket. Annyira jól esik vissza emlékezni a gyerekoromra . Szerencsés gyerek vagyok voltam mert nagyon jó gyerek korom volt a szüleim mindent el követek követnek azért hogy mindenünk meg legyen nekem s a testvéremnek ezért nagyon hálás vagyok nekik hiszen nélkülük nem lennék itt ahol most vagyok nem lenének céljaim vágyaim álmaim. Mögöttem itt van egy család ami nagy kincs az életembe s nem is akár milyen családom van egy külön leges akiket nagyon szeretek minden ben támogatnak s velem vannak ! Olyan furcsa érzés hogy kezdek felnőni már érdekes az utóbbi évekhez képest meg váltóztam felnötesebb lettem . Furcsa dolog az ember már felnötként van kezelve s egyben jó is de nem csinálhatja már azokat amiket régem. Nem rohangálhat a lakásba visítozva, nem hisztizhet már nem ugrálhat az ágyon, nem lufizhat, úgy hogy közben ugrándozik jobbra balra mit sem törődve azzal hogy az asztal ami ott ál nem messze tőle telis tele poharakkal lassacskán fel borul a nagy ugrándozásban nem viselkedhetek gyerekesen mert már felnöt .
De ki is dönti el hogy mikor nőjön fel az ember én azt tartóm hogy mindenki gyerek még a szíve mélyén. Akár hogy is titkolja gyerekek maradnak örökre a szívük leg mélyén .
Bár már nem viselkednek úgy mint a gyerekek de még is azok hiszen a gyermek lélek örökre meg marad az emberbe . Oda el lehet menekülni a zord valóság elől meg persze az álmokba vágyakba regényekbe kinek mi a mese világa ezt mindenki maga dönti el oda abba a világba nem kell senkit sem be engedni csak ön magunkat hiszen magunknál jobban senki sem érti meg ön magát . Vagy ha igenez is nagyon kevés embernek adatik meg hogy egy igaz társat találjon magának aki meg érti az ő lelkét nem lehetett len dolog de nehéz az biztos .
Sokat keresgél az ember mire meg találja a számárra meg felelő embert aki az ő másik fele lélekben is testben is. Mára záróm soraimat érdekes lett ez a blog bejegyzés ….
4 megjegyzés:
Oh igen, sajnos az ember egyszer valòban felno ès nem ugrabugràlhat ide-oda, nagy bànatomra..:( De èn is igyekszem megtartani a Gyermeket, ki bennem lakozik, s azt hiszem, soha nem fogok teljesen felnoni:) De amit ìrtàl, h mindenki az marad - bàrcsak ìgy volna! pussz
Oh igen, sajnos az ember egyszer valòban felno ès nem ugrabugràlhat ide-oda, nagy bànatomra..:( De èn is igyekszem megtartani a Gyermeket, ki bennem lakozik, s azt hiszem, soha nem fogok teljesen felnoni:) De amit ìrtàl, h mindenki az marad - bàrcsak ìgy volna! pussz
Bocs, vmièrt 2x kuldte el..xD
Minden kiben él a gyermeki lélek valahol nagyon el nyomottan a lelkében még ha nem is mutatja meg mindenkinek esetenként senkinek sem azért az ott lappang mindenkiben a gyerek.Csak épp el nyomja a felnöt lélek a gyereket . Mivel a zord valóságban csak így lehet élni felnötként ha már felnőttél nincs vissza út nem lehetsz már gyerek.
De mi mind tudjuk hogy a „mi világunkban” azért van gyerek is a lelkünkben amit csak saját magunk előtt merünk fel tárni ami esetenként nem is baj . : ) De ha az ember már saját magával sem tud igazán őszinte lenni akkor senkivel sem nah ez már azért kicsit baj sajnos.
Megjegyzés küldése