Időről időre meg éri be hunyni a szemedet és azt mondani magadnak a sötétben.
„ Én vagyok a varázsló,és amikor kinyitom a szememet látni fogom a világot,
Amelyet én teremtettem, és amelyért csak én vagyok a felelős”
Aztán lassan,akár színpadi függönnyel teszik vond fel szem héjadat.
És tud hogy ez a te világod, s pont olyan a milyené tetted.
Mindenki aki az igazságra és a fényre szomjazik csak saját maga lelhet rá!
3 megjegyzés:
Végre leültem és elolvastam az egész blogodat. Most van időm bepótolni amit elmulasztottam a nyáron. Nagyon hiányoznak a beszélgetéseink. Meg a filmezések... El kéne menni valamikor moziba. Utána meg beülni valahova. (azt hiszem ugyanarra gondolunk)
Joyce nekem is hiányoznak a filmezéseink és a beszélgetéseink sok mindent kell meg beszélnünk! De nem sokára talizunk és mindent be potolunk !!:):)
Zsoka, ez nagyon szèp! ès mennyire igaz...
Megjegyzés küldése