Egyedül vagyok a szobába illetve a macskámmal már sötét van kint s nincsen kedvem lámpát gyújtani ezért meg gyújtottam egy kis mécsest egy viharlámpásba illetve valami hasonlóban
Olyan gyönyörű a lángja varázslatosan szépen világit az a pici kis mécses. Be világítja a szoba egy részét ami ilyenkor varázzsal töltődik fel s ilyenkor olyan jó itt ülni s ki nézni az ablakon ahol látom a csillagos eget amit most éppen felhők takarnak el de néha-néha egy-egy csillag elő bukkan a felhők mögül jelezve hogy ott vannak ők is csak bújócskát játszanak az égen. Betettem az egyik kedvenc számomat ami kicsit lassabb s most pont ide illik a szobába így még varázslatosabb a címe : Lisbeth Scott : Wehere ilyenkor úgy szárnyal a lelkem olyan szabadon .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése