Összegezve az előző évet nem zártam olyan rosszul az életem
szépen ível felfelé olykor pedig lefelé, mint egy jó kis hullám vasút, de hát
semmi izgalmas nem lenne benne, ha csak szép és jó dolog történne velünk. Viszont
több a jó, mint a rossz a terveimet álmaimat illetően szépen haladok. Ugyan
akkor el gondolkoztam ma valamin… Tudom, tudom, meglepő, de tudok és szoktam is:)
Meglepően jól kezelem az egyes „barátok” törlését vagy azt, hogy ők törölnek
honnan is törölnek? Na, erre ki térek, törölnek arról a bizonyos nagy
közösségi hálóról, mint ismerős barát vagy én törlök embereket. Belátom ez tőlem
sem túl szép húzás, de én akkor szoktam ilyenre vetemedni, ha valaki már túllépi
azt a bizonyos határt és nem tud, nem akar normálisan emberi lényként kommunikálni. Tudom milyen ez a virtuális
világ és a közösségi média az, hogy ha nem lajkolsz nem írsz, akkor biztosan nem
is érdekel a másik ezért legegyszerűbb egy kattintással törölni az ismerőseim
közül. Bizony ez egy igen régi taktika, de szerintem személytelen és a másik
dolog meg az, hogy egy kattintással a közös emlékeket a beszélgetéseket egymás támogatását,
amikor a másik padlón volt és éppen akkor aktív beszélgetős viszonyban voltunk,
na, azokat nem lehet így törölni. Azt nem írom, hogy rosszul esik, de azt igen,
hogy két oldalú a dolog és nem kell eljátszani a nagy drámát „te nem kerestél
engem x hónapja és ezért töröllek „Ez szerintem gyerekes dolog és a másik dolog,
hogy nem hiszem, hogy mindig mindenkit nekem kellene keresnem jó azt sem hogy
mindenkinek engem ez
de azt igen, hogy olykor igen is kell.
Nyilván, ha erre a döntésre jut valaki,
akkor én sem érdeklem, de azt hiszem jobb is, ha ilyen embereket nem " nem gyűjtök az életemben ".
Aminek örülök, hogy már egészen jól kezelem azt, hogy vannak emberek a múltból,
akiket jobb is, ha hátra hagyunk, és csak létezünk úgy, mint ha nem ismernék
egymást és sosem ismertük volna. Persze nem így van, de lehet, mostani énemet
nem ismeri én sem az ő mostani énjét, hiszen az emberek rengeteget változnak ki
előnyére ki hátrányára. Változnak az életkörülményeink a testalkatunk az életfelfogásunk
munkahelyeink és még ezernyi dolgot sorolhatnék ide. Szóval én köszönöm is hogy
így alakult legalább nem nekem kellet meg hozni ezt a döntést egy kattintás és
törlés… Csak hogy az élet nem így megy továbbra sem egy kattintás törlés néha
jó lenne, ha egykét, cselekedetet így ki lehetne törölni vagy meggondoltalan
kijelentést bármikor bárkinek jól jönne. De meg kellet tanulni viselni mindenek
a következményét. No meg sosem tudhatod, mikor kire számíthatsz, lehet az az
egy kattintás mínusz egyszer ott lesz, mint kebelbarát… Ki tudja bár szerintem
ezek után nem. Többre becsülöm a kattintgatások
helyet, a kommunikációt a beszélgetést.De kár erről többet írni…
