...

Nem tudom hol kezdjem az írást nem írtam pár napja mert nem voltam itthon vagy éppen időm nem volt .Igazából elégé fel vagyok kavarva és nem találom a hejem megint a nagy világabba s nem tudom mit kezdjek egy két dologgal . Nem sokára utazunk el Prágába alig várom már h mehessek nagyon szeretek ott lenni olyan mintha a harmadik otthonom lenne . Nem úgy megyek oda mintha idegenországba menék mert számomra nem idegen már Prága. Voltunk Vasárnap Vácon Végtelen koncerten ami nagyon nagyon jó volt s mint ki derült este volt Edda is azon is ott maratunk ha már ki mentünk s nagyon nagyon jó volt bár meg fogattam hogy többet pasik nélkül nem megyünk mert három aprócska lányka a tömeg közepén na igen azt hiszem erről nem kel írni. A koncertek nagyon jók voltak hihetetlen s tök jó h kint lehetem .Egyébként nagyon szeretek koncertekre menni imádom az élő zenét mikor ott lehetek s át élhetem élőbben a dalokat meg van egy fajta hangulata is ami olyan jó. Egyébként augusztus 8-án is megyünk Vácra Végtelen koncertre akinek van kedve tartson velük mert nagyon jó zene kar. Legalább is mi nagyon szeretjük őket. Egyébként mikor ott voltunk Katinál nagyon sokat gondolkoztam és sok mindenre rá jöttem a dolgok nem mindig olyanok mint amilyenek látszanak. De nem akarom álmodni az életemet élni akarom s úgy érzem így is teszem. De ugyan akkor tudom hogy hiányzik valami vagy valaki az életemből az abizonyos társ s hibába akarom el nyomni magamban azt hogy jaj én nem vagyok magányos bekel valljam dehogynem vagyok . S ez főleg most jött elő hogy tesóm is el utazott s hirtelen egyedül martam . Persze a magánynak vannak előnyei is de egy idő után az ember bele fárad vagy beleun s igen is szüksége lenne arra h valaki melete legyen most én is ebbe a cipőbe jutottam. De azért jól vagyok meg nem is karok panaszkodni hiszen az élet ezektől függetlenül szép csak észre kel venni az élet apró örömeit .

Döntés?

Azt hiszem meg kaptam a jelet ha jó a jel akkor igen nem értem még tejesen de az üzenet lényege meg jött. Tegnap josóltatam s azt a tanácsot kaptam hogy hallgassak a szívemre. Én mindig így cselekszem sejtetettem hogy most is ez lenne a hejes út de ha a szívemre hallgatok félek hogy megint csalódok. De ugyan akkor az is ki jött hogy éppen itt az ideje annak hogy el engedjem a félelmeimet s végre irányítsam az életemet. Nos én úgy érzem hogy én irányitom részben az életemet bár nem tudom ezt el dönteni az biztos hogy nem álmodni akarom az életemet hanem élni s hogy kézen fogható dolgokat szeretnék el érni s olyan dolgokat szeretnék csinálni ami igazán boldoggá tesz s nem akarok többet vitázni vagy veszekedni. Meg akarom beszélni a dolgokat amik bántanak persze nem csak engem tudom. De sokkal jobb lesz ha le tisztázunk mindent. Leszedtem pár blog bejegyzést mert úgy érzem hogy nem így kel el intézni a dolgokat majd személyesen. Meg valóbban kicsit én is hibás vagyok a dolgokban de nem érzem azt hogy csak én mert nem ez két oldalú dolog. Na erről ennyit. Vissza térve a hallgassak a szívemre dologra nem tudok ráhallgatni mert az eszem azt mondja hogy Iluziókbban élek s hogy nem tudom mi a valóság s mi az ami már az álmaimhoz tartozik. Néha össze folyik ez akét világ számomra azaz lehet gyakran. De igyekszem figyelembe venni a valóságot s el különíteni az álmaimtól. Meg az eszem figyelmzetet hogy nem jó irányba haladok mert valóbban túlszokta agyalok dolgokon ez tény. S az is igaz hogy gyakran saját magamnak idézem elő a bajaimat mernem tudom hová tenni az érzelmeimet s mert nem tudom mit tegyek s mert most minden össze van benem kavarodva . De tudom jól hogy le fog minden tisztulni idővel.

Emlék

Már másodszorra kezdek bele ebbe a blog bejegyzésbe talán azért mert elég nehéz írnom . De úgy érzem hogy kell. Ma lenne 86 éves nagypapám aki sajnos meg halt 4 évvel ez előtt. Nagyon hiányzik nekem. Sajnálom hogy kicsi gyerek voltam s nem tudtam vele úgy beszélgetni ahogyan azt ma akarnám. Nagyon szeretem őt. Még mindig benem él elevenen mikor otthon voltunk Munkáson és az előszobában ült a fotelban s imádkozót. Nem tudom de ez a pillanat meg fogott akkor. Nagypapám mindig jól öltözőt úri ember volt aki mindig jött ment tett vett. Sokat tett azért hogy én Magyarnak születhessek. Persze ehhez a szüleim neveltetése is hozzá járul akik nem hagyták h ki vesszenek belőlünk ezek az értékek. Igazából várom már hogy haza menjünk remélem hogy ha nem is idén de leg későbbjővőre haza tudunk menni. Hiányzik a ház az emlékek a ház illata az ágynemű illata. Minden de ugyan akkor meg tudom hogy az emlékeken kívül más nem igen vár miket ott már. Nem csak nagypapám hiányzik hanem sok mindenki más is akik már nem élnek nagy bátjám, nagymamám,másk nagypapám és déd szüleim sajnos innen nem midnekit ismertem csak a nagy bátjámat akit szintén nagyon szeretem. Olyan gyorsan telik az idő s olyan hirtelen elvszi el az embertől azokat az embereket akik fontosak számára. Amikor haza megyünk elő jönnek az emlékek a régi családi történetek. Gyakran érzem hogy mikor ott vagyunk ők is ott vannak velünk sokszor beszélgetek velük persze nem csak akkor mikor haz megyünk hanem akkor is szoktam amikor itthon vagyok. Azért írom hogy haza nem ott születem de ott vannak a gyökereim így nekem az is haza a második otthonom. Azt hiszem nem írok többet mert elő jöttek az emlékek inkább hagyom hogy el sodorjanak most egy kisit. De le írom hogy bár tudom h te nem olvasod már de tudom hogy az égben fent meg hallasz hogy nagyon boldog születés napot neked nagypapa. S nyugodj békébe s örök szeretetben s egyszer majd találkozunk oda fent persze az még jó messze van de én hiszek abba hogyujra fogom látni azokat az embereket akik már nincsenek velünk....

Hogy milyen szerelmesnek lenni? Hát fáj és fáj csak fáj....

Mielőtt bárki is félre értené nem nem vagyok még szerelmes azért adtam ezt a címet a mai blog bejegyzésemnek mert nagyon meg fogott ez a mondat. Sajnos találok benne igazságot is. De a szerelem nem csak fájdalommal járhat én hiszem hogy ha a meg felelő emberbe szeretek majd bele egyszer akkor sok örömben is lesz részem nem csak fájdalomban.
Rengeteg gondolat s ezernyi érzés kering most benem úgyérzem hogy szeretnék szerelmes lenni olyan szerelmesnek a melytől talán meg áll az idő. Most meg pláne hogy el kezdtem olvasni az Alkonyatot tejesen fel kavar. Milyen szerencsés Bella hogy rá talál Edwárdra. Aki annyira szereti őt hogy képes érte bármit meg tenni mindenre képes érte . Ilyen miért csak a mesébben azaz könyvben van miért nincsen a valóságban ilyen az emberek miért bonyolítják túl a dolgokat miért nem lehetne minden sokkal egyszerűbb. Miért kell meg szenvedni a szerelemért? Miért fáj? S miért kell kétségek közt vergődni? Mikor lehetne minden sokallta egyszerűbb is. De az élet ilyen bonyolult talán azért jobb is h nem minden hullik csak úgy az ember ölébe vannak dolgok amiért igen is meg kell szenvednie az embernek hogy aztán igazán tudja értékelni azt amit vagy akit kap .
Rá jöttem hogy nagyon hasonlítók Bellára mint egyéniség én is folyton hasra esek mindebben csak engem nem kap el Edward mert nincs is vajon hol lehet az én Edwardom? Persze ez csak költői kérdésnek minősül. Hiszen olyan pasi nincsen csak a könyvben s a filmen. Túl tökéletes lenne a valóságban . Meg a másik hogy vámpír jó ezzel nem lenne különösebb bajom legalább tudnám hogy egy életre válasz magának társat. Meg hogy mindig ott lenne meletem percek másod percek alatt meg védene szeretne vigyázna rám. De ezt nem csak egy vámpír tudja mondjuk . Nem egyszerű meg hallani a másik ember zenéjét mert van hogy az embernek a saját zenéje el nyomja a másik ember zenéjét. Meg kell tudni hallani másik embernek a zenéjét is mert lehet hogy a mi zenék csak úgy lesz tejes ha csatlakozunk egy másik fajta zenéhez . Így kerek a világ minden embernek meg van a maga társa csak sok időbe telik míg az emberek rá jönnek ki is az valójában sokat csalódnak tanulnak a hibáikból mondhatni az élet meg leckézteti őket mielött rá találnak a társukra a lelki társra a zenéjük párjára. Ez most onnan jött hoyg elkezdtem olvasni Müller Pétertől a : A szeretet könyvét ami nagyon jó s hasznos is el gondolkozta tó de erről bővebben írok ha el olvastam ugyan úgy ahogyan az Alkonyatról is fogok nahigen rossz szokásom h egyszerre két könyvet olvasok ......

Szegedi élményeim

Ttegnap jöttem haza Szegedről ahol nagyon jól éreztem magam még első este volt időm blogot írni de utána már nagyon fáradt voltam s nem is volt nagyon időm sem de sebaj mert majd most be pótolom az el mulasztott bejegyzéseket. Nos első eszet mikor meg érkeztem kicsit sétáltunk Nikivel a Városban aztán mentünk Adriákért s mentünk haza. Másnap el mentünk a Városba fagyiztunk meg sétálgatunk fogózkodtunk meg sokat beszélgetünk. Aztán el mentünk a füvész kertbe amiben sok sok növény lakik nagyon szépen meg van csinálva van minden tavak,fák,virágok, s tiszta levegő olyan volt mintha egy mesebeli helyre mentem volna be . Úgy gondolom hogy ott igen sok tündér lakik s nagyon szép minden varázslatos magával ragadó élmény volt legszívesebben ott üldögéltem volna egészen reggelig s hallgattam volna az éjszakai világot ami nagyon izgalmas s magával ragadó tücskök ciripelése a telihold fénye volt egy Rózsa kert is olyan csoda szép volt nagyon jó látni hogy vannak még ilyen helyek ahol ennyi minden van egy helyen ami ilyen csoda szép .Szerintem a fák beszélnek egymással éjjelente nagy mély hangon fa nyelven cseverésznek a töndéérek röpködnek s szedik a virág port s köbben éjszakai tncot lejtenek a manók s koboldok a teli hold fényébben egy kisebb tűz mellet. Valahol a park leg végében meg a vén boszorkány főzi a füzeteit. Ez egy kisebb mese volt egy kis ki tértő de folytatva az élmény be számolómat voltunk vadasparkban is ami vicces volt sokat nevetem az oroszlán is hallatta a mély hangját meg egy kis majom is le akarat pisilni minket csak nem jőt neki össze . Azrtén meg ijesztet minket egy kis csikó aki kinézet az istálóbol. Első éjjel nagyon meg ijedtem mert pontosan 00:00kor meg szolalat az éjszakai szerenádom. Az az macskák nyávogtak nem is halkan. Összegezve nagyon jól éreztem magam sok sok élménnyel gazadodtam amit most így hirtelen nem is tudok le írni . Pénteken meg már jöttem haza. Jó itthon lenni egyébként. Hát igen nem hibába van a mondás mindenűt jó de leg jobb itthon...

Az út

Nagyon furcsa volt ma egyedül le utazni ide Szegedre eddig mindig jött velem a nő vérem is . Nagyon hiányzik nekem már Péntek óta nem láttam s csak Vasárnap fogom őt látni.
Nehéz mert így még jobban el vagyok magányosodba mint eddig voltam . Annyi minden történt velem amit el szeretnék neki mondani s furcsa h most nincs itt mellettem s nem mondhatom el majd csak ha hazajött. De akkor majd el is mesélem neki meg őt is jól ki fogom faggatni hogy milyen volt a nyaralása. Bár azért néha nem árt ha kicsit külön vagyunk így nem megyünk egymás agyára. Egyébként is most igen nagy szegésem van egy kis kikapcsolódásra pihenésre ma elég sok olyan információt kaptam ami fel kavart de ezt majd akit érdekel annak majd személyesen el mondom. Egyébként jó itt lenni Szegeden hallgatom az éjszaka hangjait valahol messze az éjszakában kutyák ugatnak ami el hallatszóik ide is hallom a busz hangját mikor el suhan az utcán a tücskök ciripelését ( ilyenkor hiányzik az otthonom meg hazaiak de ők mindig hiányoznak ha el utazok bár hol is legyek ) Valahol messze beindult egy autó riasztója is ami igen halkan hallok csak s egy vékonyabb kutya ugatása nyomja el a hangot. Izgalmas az biztos olykor olykor olykor emberi beszélgetések is be szűrődnek s lágy fél homály van kint az utcán az ablak előtt áll egy fa éppen meg vilgitja az utca fénye a fába olykor olykor bele kap a szél s mozog s ilyen hangokat suhogó hangokat ad ki nah ilyenkor azért kicsit félek na jó talán nem is olyan kicsit: ( De ez van majd csak túl élem valahogyan egyébként szeretek vidéken lenni mert nyugi van csend békesség mindet lehet hallani az éjszakában varázslatos az biztos . Ma a volna úton sokat gondolkoztam el hallatunk szántó Földek mellet ahol is szalma halmok voltak össze göngyölve emlékszem mikor még kicsi voltam s ki mentünk a szomszéd néniék telkére ami mögött egy szántóföld húzódott ott álltak a szalmák össze rakva mi meg rá ültünk a tetejére és játszottunk még mindig benem él a szalma fris illata meg a nap forró sugara ahogyan akkor a bőrömhöz ért meg úgy minden akkor abban a percben minden tökéletes volt . Olyan jó volt fel idézni magamban ezt a gyermek kori emlékemet. Meg az úton nagyon sok őz gidát is láttam olyan szépek olyan kecsesek olyan nemesiek. Csodálatos volt .