Érdekes

Mily érdekes az élet rendet tetem az asztalomon s a kezembe ez a versike akadt.

Hermann Hesse

A magány

Egy erős szellem terjesztette szét

A hegyek fölött nagy kezét

Tekintetének fénye rám mered

De én nem félek nem bánt engemet

Fekete mélyben bukkantam reája

Magas csúcsokra csalogat ruhája

Mély álmaimból gyakran keltem én

Játszom az élet s halál ösvényén

S órákon át míg szívem fájt nekem

A hegyi útón lassan járt velem

És hűvös kezét állandóan tette ottan

Homlokomra és én – megnyugodtam!

Juhász Gyula fordította

Milyen érdekes hogy pont most akadt a kezembe milyen különös s egyben furcsa is …

Csoda szép ez a dal

Ezt a dalt tanulom most énekelni s egyre jobban megy a címe Szerelmes csillagok s mennyire igaz olyan szép ez a szám ki is teszem a dal szövegét. egyébként ez a dal most nagyon igaz rám s lehet ezért is szerettem meg ennyire ezt a dalt amikor először hallgattam meg el is sírtam rajta magam .

Diótörő és Egérkirály (musical)

Kismadár apró, de égre száll,
Jó szelet fent talál,
Hát elhagy már…
Messze száll, útjában nincs határ,
Követném bárhová, de másra vár.
Vállalnám a boldog repülést,
De szívem könnyű szárnya túl kevés…
Ha vágyam túl merész, minden elvész!
Kismadár, társára rátalál,
Két élet együtt száll, ez szép remény!
Rám is vár, vár még egy másik táj,
Végül majd minden árny és minden fény enyém!
Várni még, úgy mondják semmiség: játék!
Mert valamit várni: meseszép!
Csak álmodsz vele még,
De sejted már az illatát, és hallod énekét:
Szerelmes csillagok,
Nézzétek, itt vagyok!
Engem a Földön hagytak, védtelen az angyalok…
Rólatok álmodom,
Hozzátok tartozom.
A sorsom túl lassan jár…
Lássátok csillagok!
Fényem itt lent ragyog,
Szívemnek hol van párja, meddig várjak holnapot?
Rólatok álmodom,
Messze az ég nagyon
Szárnyam túl lassan száll…
El se bír talán…
Mért nem néztek rám?
Mért nem néztek rám?
Mért nem néztek rám?

Vihar van

Dörög villámlik s vihar van én ezt nagyon élvezem nagyon szerettem a viharokat néha amikor nyár van még el ázni is szeretek télen meg ilyenkor tavasszal bentről szeretem nézni s álmodozni . Kicsi koromban mindig azt hittem hogy azért esik az eső mert valahol tündér országban a gonosz boszorkány meg támadta a tündéreket s éppen ellene küzködnek a tündérek s a manók meg a kis koboldok is. Mára már felnőttem s rá jöttem hogy a boszorkány ki öregedet s már nem szomjazik a tündérek világára mert rá jött hogy a sajátja is ugyan olyan jó. Olyan szépet villámlott az előbb jaj csoda szép imádom az eső illatát is a meg a dörgést is oké el ismerem néha olyan nagyokat dörög hogy az ember aztán hű de nagyon meg ijed. De azért jó dolog meg a villámlásról mindig az jut eszembe mintha valaki fel s hirtelen le oltotta volna a villanyt a föld feledt. Most viszont el vonulok s hallgatom az eső halk kopogását s a dörgést .

Boldog vagyok azt hiszem

Rég nem írtam blogot mostanság hanyagolom a blog írást pedig nagyon szeretek írni blogot csak valahogy nem tudom nem voltam olyan állapotba amiben tudtam volna írni értelmes szavakat s mondatokat . Az utóbbi időben kicsit szét voltam csúszva sok minden össze jött amit nem részletezek . De most ebben a pillanatban percben boldog vagyok lehet hogy ez csak egy át meneti állapot de most az vagyok .

Ez a hétvége fel töltött s ezt köszönhetem a családomnak s a barátaimnak akiket nagyon szeretek s köszönöm nekik a hétvégét s azt hogy meg hallgattak engem!

Szombaton színházban voltam Zsuzsival meg az anyukájával én nagyon jól éreztem magam s végül is nem is volt olyan rossz ilyen műfajú zenét is meg kell hallgatni néha s köszönöm hogy ott lehettem. Ma meg Anima be öltözős versenyen voltam ami szintén nagyon jó volt.

Meg sokat gondolkoztam is a hétvégén ami szintén jót tett mert rá jöttem olyan dolgokra amik már nyilván valóak voltak csak éppen nem akartam észre venni . De most hogy már szinte minden a helyére került nagyon jól érzem magam a bőrömbe s örülök hogy én vagyok én s ilyen vagyok amilyen . Azt hiszem ezzel zárom is mára a bejegyzést s el megyek az álmok világágba hátha megint össze futok a titokzatos idegennel akivel mostanság álmodni szokta

A gyertya láng s el alszik egyszer

Halkan cseng a szél csengő az ablakban a gyertya lángja pislákolva ég már csak épphogy ég a fénye. Mely betölti a szoba csekély részét. A kis láng melynek fénye oly csoda szép a gyertya láng mely igen kicsike láng de telis tele van reménnyel s élni akarással a láng mely oly szenvedélyel ég olya varázslatos de tudja a gyertya csak addig él míg el nem ég csonkig de még utána s küzd küzdd de mind hiába mert győzedelmeskedik a halál rajta . El alszik talán örökre talán csak pár percre órára . ……..