Saját szerzeményem

Különös az éjszaka

Ez az éjszaka más mint a többi ma minden meg történhet s a mese a valósággá válhat ma minden kitalált élőlény él ez egy másik világ része. Ma éjjel a telihold fényében át suhant egy furcsa árny a hold fénye meg mutatta hogy ő volt a boszorkány. Seprűje már nem a régi ám a macskája ott ült a végén szép,nagy fekete kandúr a drága a boszorkány egyetlen igaz társa. Ezen az éjszakán a vámpírok is ünnepelnek új áldozatott mutatnak be. A temetők mélyéről elő bújnak a koporsóikat ott hagyák a sírban,mivel ma tartják a vámpírok meg szokott bálját.

Ilyenkor új életre kapnak tán? Ezen az éjszakán mindenki él. A csillagok fényei között egy-egy sárkány repül el maga mögött nagy láng csóvák égnek. Majd a tündérek is meg jelenek gyönyörű selyemből készült ruháikban. Ők már el készültek a bálra, szárnyas paripájaikat elengedik tudván úgy is vissza térnek hozzájuk. A manók szorgosan építgetik az új otthonukat a régi patak mellet , hol nem zavarja őket már senki más. A koboldok a szokásos játékaikat űzik a tündérek táncát nézik . Az égen a csillagok világítanak s a tücskök húzzák a talp alá valót a hold fényt vett a patakra oly csodálatosan szép látványt nyújt az arra járóknak.

A távolból hallani a patak csordogálását s érezni a friss levegő illatát. Mindenki érzi ez az éjszaka más mint a többi ma éjjel történt valami itt .

Ezt a verset én írtam a mai napon készült el már igen rég írtam verset.

Most majd újra el kezdek írni. Ha gondoljátok írjátok le a véleményeteket a versemről mert érdekel. Akár tetszet akár nem a kritikát is jól fogadom sőt az segít e legtöbbet hogy min kell változtatnom még. : )

Verses bejegyzés 1.

Meg találtam neten az egyik kedvenc versemet Ady Endre írta

S nagyon szeretem ezt a versét gondoltam meg osztom veletek is : )

ŐRIZEM A SZEMED

Ady Endre

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Találtam még egy nagyon szép verset Elizabethről szól ezt is ki teszem .

ELISABETH

Hermann Hesse

Mint felhő, mely az égen
fehéren átlebeg,
oly távoli s fehér és
szép vagy, Elisabeth.

Megy, vándorol a felhő,
emléke sem marad,
de álmaidon éjjel
fehéren áthalad.

Megy, vándorol, s oly égi
ezüsttel tündököl,
hogy rágondolsz csak egyre,
s édes honvágy gyötör.

(Lator László)

Ezt a verset is nagyon szeretem . Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kosztolányi Dezső:

Nos ez egy ilyen kis verses be jegyzés lett mert rá akadtam egy verseket tartalmazó lapra s ott meg találtam pár kedvenc versemet is .

Nem is tudom ….2

Jó rég írtam már blogot most is csak egy idézetet teszek ki amit kicsit komentáltam saját szavaimmal ami mostanság történt velem az nem publikus akit érdekel annak majd el mondom személyesen.

Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják igen én így akarom élni az életemet szeretném azt tenni amit csak szeretnék de nem tehetem mert vannak kötelezetségeim amiket meg kell csinálnom ha tetszik ha nem így bele nyugszok s igyekszek boldogan megcsinálni mindent amit csak kell mert így alán könnyebb mintha állandóan csak harcolnék ellenük. S ha jobban bele gondolok nem is olyan szörnyű az élet iskolája hiszen telis tele van apró kis meg lepetésekkel amiket észre kell venni a hosszú s rögös útón amin haladunk.

""Az életnek nem szabad csak önfeláldozásból ás robotolásból állnia.Apróságok,mint egy önzetlen mosoly vagy egy kedves szó jelentik benne az örömet,és varázsolják létünket széppé.˝

Oly furcsák az álmok

Különös álom félelmekkel telve aludtam el az éjjel nem tudta mit hoz számomra ez a nap.

Hozott hideget s meleget egy aránt rosszat s jót is. Reggel fel ébredve annyira fájt a fejem hogy nem bírtam fel se kelni s vissza zuhantam az ágyamba gondoltam meg próbálom ki aludni magam mivel az el múlt hetek ben nem sikerült s az idő is borongós volt s nagyon rossz hangulatban voltam . Nagyon sok gondolat kavarog a fejembe s szinte folyamatosan kattog az agyam valamin ami nem hagy nyugodni nem tudom meg fogalmazni mert ez az érzés bennem van s nem meg fogalmazható egyelőre. De időnként el nyomható. Miután már végleg fel adtam az alvást fel keltem s olvastam Szisz naplóját olvasom éppen amit Regimtől kaptam s nagyon tetszik ez a könyv olyan csodálatos s meg ható s majd ha el olvastam írok róla egy egész blog be jegyzést mert Sziszi meg érdemli .Aztán délutánra kicsit jobb kedvem lett s a napocska is ki sütött mintha érezte volna hogy jobb a kedvem: ) Milyen különös de tényleg szinte mindig ez van .

Ez a kis történet egy lányról szól kinek nevét még titok fedi nem tudni miért.

Az álomkra vissza térve olyas valakivel álmodott a lány akiről szól ez a történte akivel már évek óta nem találkozott. Valaha szerette őt de nem lelet viszonzásra vagy még maga sem tudtam hiszen oly fiatalok voltak még s tapasztalanok. Az álmában a lánynak minden más hogy történt fel kavaró érzések tömb kelege árasztota el a lány úgy érezte majd meg hasad a szíve hogy mind ez csak álom az amit akkor akart az álmában teljesült. Igen ám de az álma azt is meg súgta neki hogy már nem számit mi volt mert már az érzései meg változtak nem érezte ugyan azt mint akkor . De a fiú érzései is meg változtak rá jött hogy soha senkit sem szeretett úgy mint azt a lányt akkor. De a lány már nem szerette tudott nemet mondani neki.

A lány miután fel ébredt nagyon nehezen tért magához nem tudta vajon ez a valóság volt –e vagy csak álom. Nem tudta hogy meg történt-e vele ez egy másik életben is talán ez az ő átkuk hogy soha nem lehetnek egymáséi mert az időurai úrnői nem hagyják ezt nekik. Valaki vagy valami mindig közéjük ál de ez így is jó ennek a történetnek így kell befejeződnie mert ennek így van vége nem tudni mi történt utána mert a lány már egy másik ember volt amikor ezekre a sorokra emlékezet talán egy másik életét álmodta meg a múltja egyik részét. Ki tudja van ilyen.

Varázs amely nem válhat valóra mert mese az egész

Egy varázs amit most kívánok egy olyan varázs ami elfelejtet minden rosszat s csak a jót hagyja meg történi az emberrel . Oh bárcsak bárcsak bárcsak jaj bárcsak sikerülne amit szeretnék. Tán ki tudja egyszer sikerül ha hiszek benne s igazán akarom .

Ma kimentünk Vácra Nikivel, s Julikával kirándultunk egyet az Ártéri erdőben mely csoda szép . Meg sétáltunk Vácon nagyon szeretem Vácott nem tudom van egy fajta külön leges ki sugárzása s nagyon jól érzem magam ott. A vonaton el kalandoztak a gondolataim messze a távolban. Talán egy egészen más tájon jártam én többek közt ezért is szeretek vonatozni mert el kalandozhatok egy másik világba s nagyon jól érzem magam akkor egy fajta varázs ütés ér akkor s azt kívánom bárcsak mindig ebbe a varázsba élhetnék bárcsak valóra válna ez a varázs aztán rá jövök a varázs el száll s nem marad más mint a valóság amit olykor nem is olyan egyszerű el fogadnia az embernek de muszáj s ha úgy vesszük ennek is meg vannak amaga csodái én szeretem a valóságot is meg a varázst is .

Ha be csukom a szemem el képzelem az erdőt ahol ma jártam el képzelem hogy tündérek tömkelege táncot jár a Dunavízén . S apró kis csillámport szórnak szerte széljel az éjben . A vízen csak kis fény csóvák látszanak melyeket alig-alig lehet észre venni. A fák között meg bújik pár kis manó is s kobold jelezve hogy ők is ott laknak a tündérekkel együtt. Olykor a fák is meg szólalnak s beszélnek el mesélik az életüket a tündéreknek a tündérek élvezettel hallgatják a csodálatos történeteket melyet a fák mesélnek. A tündérek apró kis hajókat építettek levelekből s kisebb faágakból így tudnak csónakázni a vízen. S csodálni a telihold fányét mely rá vetődik a víz tükrére igen nekik ez egy csodálatos s békés este hiszen őket nem láthatja senki sem csak azok akik tudják hogy ők ott vannak s van egy kis képzeletbeli világuk s hisznek a létezésükben . Nos igen jó is lenne ha láthatnánk őket akár csak egy percre is vagy ha csak halhatnánk az éneküket . Melynek hangja betölti az egész éjszakát.

Még akartam ide írni pár sort de el akadtak a szavak nem tudok most többet írni.